Egy levél, ami technikai okokból baszott elmenni, én meg lusta vagyok.

Erre.

"Üdvözlet!

Hát kezdjük úgy - háttal, ja -, hogy a lolmanó röhög.

Nekem az az érzésem, hogy Önt még egyszer sem verték meg beszólása miatt. (Úgy értem, rémesen. Nagyon. A testét.) Vagy csak úgy, mert meg lehet tenni Önnel, lévén a modern kori cikkíró elsődleges fegyvere a klaviatúra, aminél közelharcban még egy szöges léc is jobb.
Én a magam részéről eddig sikeresen elkerültem ugyan a dolgot, de biztosan én vagyok a korcs. Se egy rongyos frag, se egy rovás a puskám válltámaszán, ráadásul a legkomolyabb lény, ami a véremre pályázott, az egy bögöly volt. Mégis, azt vallom, hogy a leglovagiasabb belerohanás is kásává mállik az első tökönrúgás vagy egy maréknyi őzsörét után.

Hogy Materazzi egy féreg? Hm, hát az lehet. Hogy már csak a világbajnokságon nyújtott teljesítménye miatt legszívesebben örökre eltiltanám? Az is lehet, de én nem a FIFA elitklubjában nevelgetem a seggem, hanem valahol másutt, ezért a dolog a továbbiakban nem is érdekel. Nem az én hatásköröm, mondhatnám.
Hogy Zidane kiérdemelte a piros lapját a fejeléssel? Ki. A szabályok kurvára egyértelműek, és ami a kamerákon látszik, az az igazán fontos, amit a játékosok egymásnak beszélnek, az a szemnek láthatatlan, mintegy.

Lovagi hagyomány? Az emberáldozásnak is évezredes hagyománya van, oszt' a legtöbb helyen mégis kinőtték. Elkorcsosult, meg fajul is a rút sybaríta váz, ja. (Hol is a piramisom, meg a feláldozandó emberek? Kurvajól tudnék áldozni, művészien. Hé, most mi van?) Tudnám, minek kell dicsőíteni valamit, csak mert régi, alázni valamit, azért, mert új. Túl régen volt már háború, elfelejtette a szellemileg művelt elit szeretve tisztelt képviselője, mit ér az ember, ha megölik? Ha hiányzik a tapasztalat, menjen mentőorvosnak, ahelyett, hogy beszél baromságokat.

Elég sokan vagyunk ezen a bolygón, elég sokan lógunk egymás szájába. Fejeljem meg a szomszédot, mert fúrja a falat? Rúgjam fel a türhőt, mert jobb nője mer lenni, mint nekem? Csapjak oda - férfiasan, lovagiasan, keményen - az agyatlan zombinak, aki felröhög a nevem hallatán? És ha nem, miért nem? Maga ott, maga a monitor előtt, maga eldönti helyettem, hogy mit tartsak vérben oldódó sértésnek? Oszt' ha pofán röhögöm, mi lesz, tán majd megver? Vagy, ha túlteng bennem az eredménykényszer, akkor mostantól járjak puskával? És preventíven küldjek minden olyan szem környékére egy golyót, ami ellenségesen fordul felém? Ma egy lefejelés, holnap a világ?!
Ha nagyon sokan dudálnak szembe, az lehet ám, hogy azért van, mert rossz felhajtón nézett fel az autópályára...

(Amúgy is rohadtul túl van ez lihegve. Az izraeli hisztivel, az észak-koreai erőfitogtatással kábé egy időben egy futballista megfejelt egy másikat. Ejha.)"

Na.