csütörtök, február 22, 2007

A helyszíni szüttyögésben az a csodálatos, hogy folyamatosan emlékeztetned kell magad arra, hogy ha egy fiatal lány rád mosolyog, az nem azért van, mert kedvel.

Fájdalmas tud lenni a gondolat.

Aztán egy kollégával lehimbáltunk tizenegy korsó és hét pohár sört az este folyamán, és kicsit alámerültünk az auditori depresszióba. Rohadt veszélyes betegség, ráadásul gyakran jelentés a vége.

Ma majdnem embernek éreztem magam.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Fejenként?

Srakker írta...

Nem, összesen. Így nem is annyira sok, tudom, de korlátozott volt az idő is, meg a pénz is. És másnap megint helyszín volt.