Amikor azt mondja valaki, hogy te ezt nem értheted, ti ezt nem érthetitek, mert nem voltál, nem voltatok ott, szeretem azt hinni, hogy soha nem is kell megértenem. A karosszéki háborúsdi mind szép és jó, de...

...most, edzés, majd két sör után, meghúzott vállal írom le, amíg még a fejemben van a gondolat, hogy aki háborúba akar vinni, soha nem akar ténylegesen benne harcolni, mert gyáva. A békeidő jó.

Remélem, sose lesz aktualitása ennek a bejegyzésnek. Pi, szláv, szánsájn.

Six-six-six: the number of the Yeast - a metálos pékek indulója (én)
„Mi vagyunk a hitmanek, a tudósaink tudnak; a bosszútávfutóink bosszútávot futnak” (Gőzbicaj feat én)
Szikh itur ad astra - az indiai űrprogram (én)

Fear with great fear, for I shall lay waste to thy sanity and rape thy mind. And there shall be plundARRR. For I am the pun pirate.

„Nekem szabadnapot adni, az olyasmi, mint kotont osztogatni egy LAN-partin.” - Srakker

"Paranoia is the wind beneath my wings, sir."

Schlock Mercenary.

Ez pólóra kívánkozik.

Tavasz van, ezt már kár is lenne tagadni. Talán a fülemen kihabzó hormonok miatt szabadult el a szóviccgyár. Talán csak egyszerűen élvezem, ha az emberek szenvednek körülöttem. A lényeg, hogy elszabadult.

Orosz matematikusok találkozója a tengerparton: Pí, szláv, szánsájn.

Indzsój.

A mai nap folyamán, mert hogy keményen le kellett dolgozni a januári gázhisztiből fakadó, rútul ellógott munkanapot - szerintem a fű se nőtt sehol -, csupa, a Hivatallal kapcsolatos dolog jutott eszembe. Tényleg. Szigorúan!

Aztán sípolást hallottam, és elhomályosodott a világ előttem. Mikor magamhoz tértem, és realizáltam, hogy egészben visszaértem a Szóvicc birodalmából, a következő dolog sistergett a homloklebenyemben:

Ha létezik olyan, hogy terapeuta, akkor 1000 terapeuta egy petapeuta, ugye?

És a legrosszabb, hogy a therapist-the rapist párost akartam elűzni a fejemből, akkor történt. Szerintem ezek csapdát állítanak nekem. (Nem mondom, hogy nem élvezem a sikoltozást.)

Fröm: Questionable Content.

Hivatali párbeszédek #28:
Oldcore Gamer: - Á, szerintem nem tudunk olyan későn érkezni, hogy minden rendben legyen.

A gondolat számít, azt mondják. Most aztán majd jól kitesztelem az elképzelést. Anyám ugyanis laptopot kap tőlünk (apámtól meg tőlem), mondjuk, nőnapra pont olyan jó lesz, vagy pi-időre (3. hó 14. 16 óra (kerekítéssel)). Az én ötletem volt. Jó apám a konstansan félig összerakott BerhelTech 8000 masinájához vett egy webkamerát. (Attól a mikroelektronikai katasztrófa sújtotta területtől meglett mérnökök sírták magukat takonycsíkos álomba.) Hogy miféle megfontolás vezette, azt nem tudom, viszont eszembe jutott, hogy anyámnak van pár külföldre szakadt ismerőse, akikkel net meg gép híján inkább csak telefonon értekezik időnként. Aztán kitaláltam, hogy legyen egy laptop. Közös finanszírozással végül megvettem. Meg még legálvindózt is szereztem hozzá, bizony. (Következő kiadásunkban értesülhetnek arról, kedves Olvasóim, hogyan tettem szert egy guminőre és egy rekesz alkoholmentes sörre.) Egész eddig installálgattam rajta, de mára elég volt az informatikai izgalmakból.

HP Compaq 550, 2 giga rammal. Core 2 duo procival. Egy szép testes vinyóval. Alig 20%-os költségtúllépéssel az eredeti költségvetéshez viszonyítva. (Mé, most mi van? Ezzel még mindig visongva a sarokba alázok bármilyen közbeszerzést.)

Vicces lesz.

És ha az idősödő spanyol hölgy csak eggyel és önmagával osztható (vagyis pontosan két osztója van), akkor prím a donna?

Forrás: Srakker - I devastate minds (in: belterj.hu webchat)

Itt egy kriptaszökevény a lehetettvolna kategóriából.

3. sor (1 panel)

KOVÁCS látható, ülő helyzetben, hátulról és felülről, a tető gerince miatt csak csípőtől felfelé látszik. Egy húsz-huszonöt centis, fehér, kicsit színejátszó madártollat tart a kezében, azt nézegeti, a másik kezében légmentesen zárható nejlonzacskó, az a fajta, amibe a bizonyítékokat szokás rakni.

MR. KOVÁCS: - Ezt viszont úgy nézem, leírom, ha az elemzés azt hozza ki, amire tippelek.

4. sor (3 panel)

1. panel

KOVÁCS az ereszen támasztja a lábát, úgy nézi az utcát. Az aktatáska a tetőn támaszkodik-fekszik. Unottan füstöl, és várja, hogy a fájdalom enyhüljön a vállában.

KOVÁCS: - Az ellenség keze betette a lábát, hogy klasszikust idézzek. Ha ez párnából esett ki, rohadtul meg leszek lepve.

2. panel

KOVÁCS ugyanolyan pózban ül, csak a táska van nyitva, az ölében van a dosszié. Láthatóan teljesen elmélyült az olvasásban, és azzal sem hagyja magát zavartatni, hogy két-három narkolepsziás külsejű, a szokásos galamboknál is sokkal punnyatagabb, elhízott galamb ül a tetőgerincen, és beleolvasnak az aktáiba.

3. panel

KOVÁCS teljesen ugyanolyan pózban ül, csak a csikkek szaporodtak meg mellette, és a nap is kezd délután kettőre járni mögötte. Időközben magasra nőttek a háttérben a felhők, és készülnek egy masszív esőzéshez, ami elmossa ugyan a fél várost, mégis mindenki várja, mert az legalább enyhít valamit az ólmos fejfájás és a frontérzékenységgel kapcsolatos tünetek kínjain. MR. KOVÁCS telefonja felsivít a zsebében (HANGEFFEKT: DÜRIRÜRI-DÜRIRÜRI.)

KOVÁCS: - Idő van. Ennyi seggelés csak elég lesz.

5. sor (4 panel)

1. panel

KOVÁCS feltápászkodik, és lenéz. A táska mellette. A keze zsebrevágva, és hiába csak két emelet magasságban áll, úgy néz ki, mintha a város fölé magasodna, és úgy néz végig az utcán mint valami elcseszett öltönyös ragadozó a vadászterületén. Odalent páran kolbászolnak, egy-két nyugdíjas nénike huzikocsival, pár yuppie-külsejű késő huszas, két légkondi között félúton, effélék.

KOVÁCS: - Nyomás vissza a talajszintre, hősök hőse.

KOVÁCS: - Ideje munkába menni.

2. panel

KOVÁCS már felvette a táskáját, és a híres kínai Nagy Ugrás fordítottjára készül: becsukja a szemeit, és felkészül arra, hogy a szédítő nyolcméternyi mélybe vesse magát.

KOVÁCS: - Merhogyugye máshogy nem jutok le...

KOVÁCS: - Remélem, visszafelé jobban tudja ez a szar a leckét, mint felfelé jövet, különben nejlonzacskóban megyek a helyszínre.

3. panel

KOVÁCS látszik, ahogy kicsit letérdelve kiegyenlíti az esést, de nem kell kigurulnia sem: az öltöny ezúttal nem hagy maga után kívánnivalót (HANGEFFEKT: WHUP). Az egyelten apró probléma az a nyolcvanas, aszaltszilva-arcú anyóka, aki a lehetetlen dolgokat (a palackozott gőteszemen már fenn sem akadnánk) tartalmazó, sötétkék műanyag táskájával éppen most lép ki a ház vasajtaján. Visszafogott meglepetéssel és színtiszta rosszallással néz KOVÁCS felé.

4. panel

KOVÁCS már kiegyenesedve, teljesen természetesen és közönyösen, némi fensőbbséggel néz az ÖREGASSZONYra, aki kábé a melléig ér, és csak a sziluettje látszik a kép előterében.

ÖREGASSZONY: - Maga... maga huligán!

KOVÁCS: - Szíves tájékoztatásul közlöm, hölgyem, hogy így szoktam leszállni.

Most asszem írok valami mást.

Elmebeteg sajt: dementáli.

Rájöttem ám, hogy azért olyan vastag a nyakam, amilyen, és akkora a belem, amekkora, mert az utóbbi időben az egyetlen valódi testmozgást a fél órás hedbengelés jelenti. Azért.

Ja, és úgy fosom a pénzt, hogy ha ez tolóerőt termelne, már elértem volna a harmadik szökési sebességet.

Nemrégiben elkezdődött a Ramadán, ami bizony böjtöt jelent. Ez engem az ég egy adta világon semmiben nem érint. (Ma halászlevet vacsoráztam.) Az esetleges muszlim hitű olvasóimnak sok lelkierőt kívánok. Szeretném jelezni, hogy „no food pictures policy” továbbra is érvényes ezen a blogon, a korábbi megingást eddig egy almás pite képe képviselte, de a forrását már el is távolították az eredeti helyéről, így még az archívum sem lehet a csábítás eszköze.

Igaz ugyan, a türelmet, meg az együttérzést erősen próbára teszem, de tessék nekem szépen elhinni, hogy az igazi kihívások leküzdése erősíti igazán a hitet.

Addig is, amíg letelik az éves nagygyakorlat, link.

Hivatali párbeszédek #30

Helyszín: kantinszerű étkező. Világos fa asztalok, mindegyiken az elmaradhatatlan só-bors-fogpiszkáló hármasság, meg vízkőfoltos kancsókban langymeleg csapvíz. A reggeli és délelőtti eső után tombol a meleg, és párakorbáccsal csépeli az arcokat és a hónaljakat. Bürokraták elszántan fogyasztanak.

Hamutartó-zarándok: - Én a gyerekeimet alig tudom távol tartani néhány rajzfilmtől.
Srakker: - Nemtom, szerintem a híradó sokkal vészesebb. Vér, vér, szex, vér, erőszak, halál, irigység, halál.
Unnamed Bureaucrat: - Na ja, de mondjuk a Tom és Jerry az egyik legszadistább rajzfilm, amit valaha láttam.
Srakker: - Mégis alacsonyabb benne a bodycount... komolyan, kéne a híradók mögé egy összesítés. Gyilkosság áldozata lett ma 12 667 ember, éhen veszett 42 339, bejelentett nemi erőszakok száma... és a végén bemondanák, hogy „Ma két ezrelékponttal csökkent a korrupció szintje, így világszerte több, mint 2 milliárd dollárt sikerült megspórolni.”
Hamutartó-zarándok: - Hogyan csökken a korrupció szintje?
Srakker: - Hmmm. Megvesztegették azt, aki méri...?

„Túl sok a pápa Avignon”, így hangzott az első.
„Margarinmajom: Ramapithecus”, így hangzott a második.

Élmény lehet velem gótikus-lelkizős horrort játszani.

Na jó, szóval miután habosat nyálzottam arról, hogy milyen elképesztő munkát végeztek a X. Nemzetközi Repülőnap szervezői, és hogy mennyire jó volt pl. Gripent repülni látni, nem illendő kiröhögni a Honvédséget. (Különösen, mert naiv idióta módon még mindig hiszek a tiszteletreméltó vállalás fogalmában.) De hát most az egyszer, úgy érzem, muszáj. Ez a pályázat amúgy sem harci feladat, csak ha rosszul készítik el a pályaművet.

Jack szerint egy paranoiásabb ország hadserege némiképp ingerülten reagálna egy hadi létesítmény mellett kattintgató fotósra. Hajlok arra, hogy egyetértsek vele. Gondolom, minél civilebb és tésztaképűbb az illető, annál inkább.

Elképzeltem a dolgot. Fotósorozat.

Szudáni radarállomás.
Szudáni könnyű szállító harcjármű.
Szudáni gyalogosok.
Kínai utángyártott AK-47-esek torkolattüze, naplementénél.
Koporsó belülről.

Tuti befutó. Bár lehet, hogy a „nyugodt erő, az a nyerő” elvvel összhangban a hebehurgyáskodás helyett érdemesebb valami nyugodtabb, glikolvérű társulatnál kísérletezni.

Vérzik is, fáj is, tud ez mindent, na.

Hogy nektek is fájjon: hogy hívják azt a növényt, amelyen a rohadék kis vigyorik nőnek? Implant, naná. (Esetleg még húros hangszernek is használhatják szegényt születésük után, mert nem ismerik a fegyelmet.)

„Kitámasztottam a bringámat a ház mellé, és megnyomtam a Vén Mirígy aktiválószemölcsét. Vén Mirígy mesterséges lény volt, az üléshez tapadva éldegélt heti egy fruktózkapszulán és némi esővízen, vagy harmaton. Ha beröffentettem, bénító hatású izzadmánnyal vonta be az ülést, ami egyrészt baromi látványos zakóban végződött a figyelmetlen biciklitolvajok számára, másrészt időnként kellemetlen, bár sajnos nem veszélyes allergiás reakciót váltott ki belőlük az elsődleges nemi szerveik tájékán. Én rendszeresen szedtem az ellenanyagot.
Miután ezzel megvoltam, elindultam befelé.”

Srakker Domesticus - C:\Documents and Settings\Srakker\Asztal\Empata2.doc

Egyelőre nem érdekel, hogy egy ilyen működhet-e, egyelőre beérem azzal is, hogy számomra jól hangzik.

"Aznap este a túlélő vállalt némi kockázatot: hiába, sok mindenre képes a nosztalgia. Bepöccentette a dízelgenerátort, mit sem törődve azzal, hogy a pöfögés esetleg a nyakára csalja a többi túlélőt, vagy a Zónát fertőző mutánsokat. Úgyis rútul ráfáznak majd a lépcsőházban elrejtett, garantáltan nem tűzveszélyes meglepetések valamelyikén. A túlélőnek volt annyi esze, hogy az elhagyott panelházban meghúzódva ne műveljen olyasmit, amitől az egész hóbelevanc egy baromi nagy kéménnyé alakul, mérgező műanyagtűzzel az aljánál...
Felpörgött a lemezjátszó. A régi technika jóval kevésbé volt érzékeny a porra, és az egykori tulaj jól el volt látva pótalkatrészekkel, így viszonylag könnyű dolga volt, amikor életre akarta édesgetni a készüléket. Hülye lehetett a fickó, meg kell hagyni: kilencedik emeleti panellakásban dízelaggregát, víz, konzerv és üzemanyag? Ezzel az erővel akár vidékre is költözhetett volna a Zapokalipcis elől...
Sercegett egy darabig a tű, aztán a hangfalak, annyi idő után, elkezdték ontani a Shine-t. A Motörheadtől, naná.

A túlélő hátradőlt. Nehéz nap vége volt ez, és az egész városban nem lehetett hideg sörhöz jutni."



Kurvára sablonos naplementéim vannak, ami azt illeti. Volt már rózsaszín is, nem viccelek. Most is az van.

Tegnap este különösen éltem - tört poharat áldoztam a Szóvicc démonainak, és megjutalmaztak, gondolom -, de csak kettő maradt meg.

Az egyik a szovjet nanoszonda, a málenykij robot. Ez már régebben is volt, de még mindig nagyon rossz.

A második viszont új. A következőként hangzott:
- Persze, ezen az űrhajón lehet dohányozni. Majd kiszivattyúzom, ami nem kell. Zsilip Morris, érted...

Hmmm, ez akkor jobban hangzott. A lényeg, hogy hazafelé menet már hárman mondtuk a szóvicceket, ami azt jelenti, hogy újabb leendő sith-tel gazdagodott az eheti sithcom.

Ezúton köszönném ismételten Mételynek meg Búvárzenekarnak, hogy elviselnek. :D

- Miért jöttetek? Nem látjátok, hogy mulatok? Nem, nem megyek veletek sem.
- Leülnénk hozzád.
- Urakkal mulatok.
- Magad vagy...
- Mindenkit elhajtottam. Bunkók voltak. No persze, nem annyira, mintha meglőnének, és utána vedelni akarnának velem.