Vannak dolgok, amikben hiszek. Ilyen például az, hogy minden lakásba kéne egy szén-dioxidos kézi oltókészülék, gyermektől elzárva, hogy az elsőbbséget meg kéne adni, és hogy az értelmes módszertanok arra valók, hogy értelmesen és a helyzethez igazítva alkalmazzuk őket.
Az ember nem kaphat meg mindent, amit akar.
De hogy az se teljesüljön, hogy az ilyen tisztítókúrákkal szórakozó Darwin-díjasokat még azelőtt pofán vágják egy hat kilós füstölt csülökkel, visszakézből, mielőtt a mániájukba egy két éves gyereket bevonnának, szerintem teljes és totális kikúrás. Azonnal hozzák ki a frissítést az Univerzumhoz. Nincsen háború, nem a gettóban vagytok, baszki, hogy éhezni kelljen. Látjuk, mennyire kurvára egészséges. Remélem, apuka és anyuka is rohadt büszke magára. Hiányzott az afrikai szegényzónák tömlőmellű, anorex nőinek szépségideálja? (Ja, ők aztán alighanem baromira örülnek annak, hogy milyen egészségesek, hisz' egy fia méreganyag nincs bennük - igaz, anyag se nagyon, de az másféle probléma.)
Látom, egyesek a nagy fene jó dolgukban nem tudnak magukkal mit kezdeni. Van ötletem. Tessék szépen adózni, majd ha ezzel megvannak, akkor be lehetne fizetni a villanyszámlámat. Ha az is sikerült, akkor jöhet a távhő. Meg ki is kéne nálam takarítani.
4 megjegyzés:
Anyu felfordult, apu nem érzi bűnösnek magát.
Néhány kibaszott növény egyszerűen nem érdemli meg, hogy főemlős legyen.
Én ebben az egész ügyben egyedül a kölket sajnálom, de őt nagyon. Meg a mentősöknek se lehetett egy fáklyásmenet a helyszín bejárása.
A valóság néha letermel ilyen szemetet. Nincs mit tenni, az ember ilyenkor megpróbál csendben okádni, hogy legalább a környezetét ne zavarja az öklendezésével.
Azert neha-neha visszasirom en is a tajgetoszt. Mindegy, mehet a papa mondjuk autopalyat epiteni, hadd lapatoljon, enni, ugye nem ker...
Megjegyzés küldése