Ha ez így megy tovább, ingyé' megkapom azt a defektust, hogy ha belépek egy helyiségbe, azonnal megszólal a Mission Impossible főcímzenéje, lángszóróra, két félig teli (vagy, ízlés szerint, félig üres) fostalicskára (százzal a mezőn), és egy huszonöt és egy ötven milliméteres klamperre (aka tűzőgépre) hangszerelve.

Hétvégén egy kicsit elhagyott a remény - szar érzés volt, de aztán rájöttem, hogy engem maximum az a tempó pusztíthat el, amit a szervezetemnek diktálok időnként, vagy esetleg egy eltévedt teherszerelvény.

Bréking nyúz: az Intéző Bizottság, mert itt olyan is van, megtalált, hogy írjak alá a panelprogramban való részvételre. Aláírtam, naná. Mivel alapból idegesít a pazarlás - ti. nem marad pénzem, amit elihatnék -, meg az egyik ablak amúgy is már a végét járja, amúgy is költenem kellene nyílászárócserére, így még értelme is lesz. Igaz, azt még nemtom, miből. Költségvetési reform lesz itt, bazmeg, nem is kicsi.