Holnap ugyan tovább kell gurítani a fostalicskát, de mára már elengedtem a fogantyúkat, így hát ráérek. Nap végére (igen, délután kettőre) előállt az a nagyon sajátosan primitív állapot, amikor az embert kizárólag a kávé hagyta savanyú íz, és a rántott sajt vs krumplipüré kombináció keltette egészségtelen fortyogás érzete lökdösi előre. Ilyenkor baromira lassú vagyok, a szavak között eltelik pár tized másodperc, és nem vagyok kimondottan szociális sem. Predesztinál a megértő és szórakoztató viselkedésre, én mondom. Akkora bunkó voltam, mint a ház, és pár másodpercig még csak észre sem vettem, de azt hiszem, végül sikerült a kármentés. Talán. Sebaj, van újabb lőszer a szégyenágyúba.

Fasza.

Itthon viszont elfogadható/jó kategóriás élmények vártak. Egyrészt a jelenlegi garottjellegű személyi hitelemet le fogom cserélni egy jóval kedvezőbbre. Ha a tanácsadó neve érdekel, kérdezzetek engem, vagy Rejtő-hőst, neki bevált, nekem meg be fog.

A ma délutánom a rekuperálódás, később egy pohárka rum és a Richard Garriott's Tabula Rasa jegyében telt. Szerintem nagyon hangulatos, kellemes darab, ráadásul sci-fi, és agyatlanul lehet benne hentelni (más kérdés, hogy ha túlvállalod magad, a kezedbe adják a seggedet a rémek). Most is csak azért írok, mert állt egy darabig a Centaurus szerver. De már újraindult. Szóval majd később nyálzok róla. Már csak fél órám van, aztán el kell mennem készülni szunyálni. (Amúgy a legviccesebb, hogy a karakteremet anélkül neveztem el Warren Baynes-nek, hogy tudtam volna, hogy a monsztákat Bane-nek hívják.)

Na szóval...

:a háttérből őrült kacarászás, és időnkénti Bőőőőrnmadafaka, bőőőőrnök hallatszanak: