Szóval az tuti úgy történt, hogy az Úrnak leadási határideje volt. Garantálom. Bár mondjuk annak, aki korlátlan, a hat nap is relatív, ugye. Kizárt dolog ugyanis, hogy valaki ennyi idő alatt összerakjon egy rendes teremtést, vagy egyáltalán befejezze, ha nincs motiválva. Magamról tudom.

Jó, még így is felfeslenek az öltések, a cselekmény csak ide-oda szédeleg, mint a betépett muslica, a főszereplő emberiség jellemfejlődése tart a nullához - csak egyre táposabb lesz -, de szerintem az első kötettel se lenne kész, ha nincs határidő.

(Ebből az következik, hogy a határidő pénteken volt. Az Úr bevállalt egy éjszakázást szombat délig, összedobott valami emberszerűséget koffein indukálta fél-delíriumában - hé, ez sok mindent megmagyaráz - utána lefordult a székéről.)

Mindezt csak annak apropóján mondom, hogy két, különállóan futó garázsprojekt összehegesztése érdekében két-három különálló valóságot hoztam létre, fejlesztettem tovább, majd dobtam el. Ennek lett az eredménye egy mintegy két oldalas szinopszis, amit ma erőlködtem ki magamból. A novella-elmaradásaimra nem is merek gondolni.

Valami paraszt odaragasztotta a talpamat a rajtgéphez, igen.

- Nem foglalkozom bloggercsajokkal - gondoltam egy hősöm fejével, aki jelenleg a Haliaeetus leucocephalus néven fut. - Még úgy látnának, mint egy postot.
- Baszki, te már közelíted a hatvanat - toltam le rögtön ezután -, ezermester vagy és félkatonai csellengő; fingod sincs, mi az a blog egyáltalán, vagy ha mégis, nem látsz tovább a bulvárpletyka rovatnál. Két horoszkóp meg egy őssejtkutatás között egy kis információs szupersztráda, mi? Csak azért gondolod ezt, mert feltoltam a fejembe egy fitneszklub megmérgezésére elegendő koleszterint, és nem ittam sört mellé. Hogy én miért gondolom, azt nem tudom, sőt, még azt sem, hogy gondolom-e egyáltalán, vagy egyetértek-e ezzel az elméleti konstrukcióval. De szerintem nem.
Néha átszivárognak a gondolataim az egyik fiókba a másikból. Ezt általában a teremtményeim sínylik meg.
- Hát akkor bizony neked meg a kurva anyádat - gondolta a hősöm a fejemmel, azéval, aki jelenleg Srakker Domesticus néven fut. - Lehetne, hogy nem járatsz le?
- Hogy tehetném? Nem is létezel.
- Valóságosabb vagyok, mint te valaha is leszel, szarparaszt. Én ugyanis legalább kétezer példányban fogok élni, ha végre befejezel, baszki, míg te egynek is elég kevés vagy.
- Elkussolsz, vagy homokot írok a fitymád alá - figyelmeztettem egy elkényeztetett majdnem-mindenható arroganciájával, annak ellenére, hogy az arrogancia szó csak harmadszorra jutott eszembe, mert a gondolati folyamataim közé minduntalan megszakításkérelemmel üvöltött be az Explain yourself a Nonpointtól.
A hősöm erre már tüntetőleg nem válaszolt, mert mentettem és bezártam az ablakot.

Éreztem, hogy ebből ma már megint nem lesz semmi.