Új vas.
2 GHz-es Intel Core 2 Duo
4096 MB RAM
ATi HD2600XT
Seagate 250 GB HDD
és egy kékhalál Windows install közben. (Memória kiszed, install lefut, Memtest 12 óra működés során nulla hibát talál. Memória visszarak, Windows XP lát a 4-ből 3,25 GB-t.)
Külön köszönet jóarcú barátomnak, aki vállalta, hogy
-elhozza
-segít összerakni (értsd: összerakja helyettem)
-install
-és mindezt végbe is vitte.
vasárnap, december 30, 2007
kedd, december 25, 2007
Visszajöttem Kölnből, ahol megküzdöttem csülkökkel, és német mondatokkal, és sörökkel, és azzal, hogy volt nálam pénz, meg a hűvössel, meg azzal, hogy a dóm még mindig monumentális, és hogy a Rajna fölött piszok jól néz ki a pára, és azzal, hogy kezdem megszokni a repülést, amíg a megfelelő mederben történnek a dolgok, és és és azzal, hogy alapvetően egész kedvelni való kollégáim vannak, szóval nagyjában-egészében mindennel, ami szembejött.
Volt karácsony, amelynek az lett az eredménye, hogy kezdem úgy érezni magam, mint az egyszeri kisfiú, aki csak egy fejből állt, és kiszólt a karácsonyfa alól felháborodva, hogy "Már megint sapka?", csak ez az én esetemben nyakkendő meg ing. Sebaj, az idén én jobban eltaláltam a családi közízlést, volt örülés, és ez jó.
A Drótsáska leadta a cuccost, sokadszori elolvasásra is picsajó, már csak egy kiadót kéne találni hozzá valahogy.
Ennyi van.
Volt karácsony, amelynek az lett az eredménye, hogy kezdem úgy érezni magam, mint az egyszeri kisfiú, aki csak egy fejből állt, és kiszólt a karácsonyfa alól felháborodva, hogy "Már megint sapka?", csak ez az én esetemben nyakkendő meg ing. Sebaj, az idén én jobban eltaláltam a családi közízlést, volt örülés, és ez jó.
A Drótsáska leadta a cuccost, sokadszori elolvasásra is picsajó, már csak egy kiadót kéne találni hozzá valahogy.
Ennyi van.
szerda, december 12, 2007
kedd, december 11, 2007
vasárnap, december 09, 2007
Engem halálosan feldühít ám az, hogy azok a politikus féreggyermekek, akikbe szerencsétlen anyám egy végiggürcölt egészségügyis „karrier” után az utolsó reményét helyezi - hogy tudniillik végre helyreteszik ezt a többszörösen seggbekúrt országot -, valószínűleg rá se basznak egy kisemmizett ötvenes alsó középosztálybeli hitére. Csak addig törődnek vele, és addig is csak látszatból, amíg szavazatot jelent.
Ha az én kincstári paranoid-cinikus világnézetem bizonyul igaznak (amit egyébként hirtelen felindulásból megpróbáltam megosztani a Családdal, ha már ilyen okosan osztják az észt a szerencsétlen születésnapomon), lehet, hogy szervezek velük valami személyes mélyinterjút, mint választó a képviselőjével. Szerintem picsajól szórakoznánk mindannyian.
Majd el ne felejtsem összeírni az összes szarbányász rohadék választási ígéreteit, hogy legyen lőszerem a számonkéréshez.
Ha az én kincstári paranoid-cinikus világnézetem bizonyul igaznak (amit egyébként hirtelen felindulásból megpróbáltam megosztani a Családdal, ha már ilyen okosan osztják az észt a szerencsétlen születésnapomon), lehet, hogy szervezek velük valami személyes mélyinterjút, mint választó a képviselőjével. Szerintem picsajól szórakoznánk mindannyian.
Majd el ne felejtsem összeírni az összes szarbányász rohadék választási ígéreteit, hogy legyen lőszerem a számonkéréshez.
szerda, december 05, 2007
Brüsszelből vissza.
Megállapítás: három óra alvással lehet élni. Még egy nagy bödön főtt kagyló után is. Én túléltem (volt, akit kifektetett), viszont kábé könyékig lettem szaftos, és nagy ügyesen lecsóréztam a nyakkendőmet is, ha már. Kell lennie erre valami kulturált technikának, bár esélyes, hogy ha van is, én nem fogok baszkódni vele. Kagylónként fél percnyi szenvedés ugyan elősegítheti a jó emésztést, de én enni akarok, nem pedig arra teljesen alkalmatlan eszközökkel matatni egy szerves alapú konzervdobozon, na.
Megállapítás: még a belga csokoládé sem töpörtyű, bár ugyanannyira hizlal. Nem is szeretem annyira, de azért meg kell hagyni, hogy, noha veszettül drága, finom. A hazahozott fél kilónyi phat lootból alig tíz dekát hagytak a kollégák, ami nem gáz, elvégre ezért hoztam. A maradék itt figyel az asztalon (többen felszólítottak, hogy vigyem előlük az Anyagot), most Blájmiékat mérgezem vele.
Megállapítás: oly' világban élünk, amikor hülyének néznek, ha a saját baromságod, bénaságod miatt keletkezett veszteséged következtében nem kezded el a küszöböt rágni nyígva és nyálzva, hanem rájössz, hogy a helyzet melyik másodpercben vált teljesen esélytelenné, és a működésképtelen megoldási félalternatívák helyett inkább arra koncentrálsz, hogy honnan fogsz hozzájutni a megérdemelt sörödhöz.
Hiányzott:
- váltás farmer,
- váltás bőrcipő,
- kemény borítású kerekes utazó bőrönd (olyan felépítéssel, hogy rá lehessen tenni egy kisebbet, eképpen ki lehessen játszani a „one bag rule” és a reptéri folyadékos faszakodás frontális ütközéséből eredő kellemetlen kiszolgáltatottságot, amikor is fennáll a veszélye, hogy az egy szem táskádat Kuala Lumpurba szállítja a jó képességű légitársaság),
- ásványvíz (emberi áron beszerezve)
- Lelki Társ (na, most leestél a székről, valld be. Igen, azért írtam. És aki Okosat Mond, azt kettéhasítom a repülőgépről lopott, Uránporral Működő Svájci Tiszti Láncfűrészemmel.)
Következtetés: bár teljesen feleslegesen baszták el rám az adófizetők pénzét, és elég béna volt a szervezés - és e kettőből minden józan számítás szerint valami ultimatív világbüntető fosnak kellett volna kialakulni -, egész jól éreztem magam.
Azért a mai reggellel baromira békén hagyhattak volna.
Megállapítás: három óra alvással lehet élni. Még egy nagy bödön főtt kagyló után is. Én túléltem (volt, akit kifektetett), viszont kábé könyékig lettem szaftos, és nagy ügyesen lecsóréztam a nyakkendőmet is, ha már. Kell lennie erre valami kulturált technikának, bár esélyes, hogy ha van is, én nem fogok baszkódni vele. Kagylónként fél percnyi szenvedés ugyan elősegítheti a jó emésztést, de én enni akarok, nem pedig arra teljesen alkalmatlan eszközökkel matatni egy szerves alapú konzervdobozon, na.
Megállapítás: még a belga csokoládé sem töpörtyű, bár ugyanannyira hizlal. Nem is szeretem annyira, de azért meg kell hagyni, hogy, noha veszettül drága, finom. A hazahozott fél kilónyi phat lootból alig tíz dekát hagytak a kollégák, ami nem gáz, elvégre ezért hoztam. A maradék itt figyel az asztalon (többen felszólítottak, hogy vigyem előlük az Anyagot), most Blájmiékat mérgezem vele.
Megállapítás: oly' világban élünk, amikor hülyének néznek, ha a saját baromságod, bénaságod miatt keletkezett veszteséged következtében nem kezded el a küszöböt rágni nyígva és nyálzva, hanem rájössz, hogy a helyzet melyik másodpercben vált teljesen esélytelenné, és a működésképtelen megoldási félalternatívák helyett inkább arra koncentrálsz, hogy honnan fogsz hozzájutni a megérdemelt sörödhöz.
Hiányzott:
- váltás farmer,
- váltás bőrcipő,
- kemény borítású kerekes utazó bőrönd (olyan felépítéssel, hogy rá lehessen tenni egy kisebbet, eképpen ki lehessen játszani a „one bag rule” és a reptéri folyadékos faszakodás frontális ütközéséből eredő kellemetlen kiszolgáltatottságot, amikor is fennáll a veszélye, hogy az egy szem táskádat Kuala Lumpurba szállítja a jó képességű légitársaság),
- ásványvíz (emberi áron beszerezve)
- Lelki Társ (na, most leestél a székről, valld be. Igen, azért írtam. És aki Okosat Mond, azt kettéhasítom a repülőgépről lopott, Uránporral Működő Svájci Tiszti Láncfűrészemmel.)
Következtetés: bár teljesen feleslegesen baszták el rám az adófizetők pénzét, és elég béna volt a szervezés - és e kettőből minden józan számítás szerint valami ultimatív világbüntető fosnak kellett volna kialakulni -, egész jól éreztem magam.
Azért a mai reggellel baromira békén hagyhattak volna.
vasárnap, december 02, 2007
Holnap megyek Brüsszelbe. Szerdán jövök. De mert ezt a Hivatal szervezte:
a) egyelőre afféle jutalomútként megyek, mivel tőlem remélhetőleg semmi hasznos hozzájárulást nem várnak a megbeszélésen. A legjobban annak örülnék, ha nem kéne elmennem a megbeszélésre, de erre az eddigiek ismeretében elég minimális az esély;
b) mivel a Hivatalnál alapvető, hogy nem adhat úgy jutalomintézkedést, hogy azt te, mint fogadó fél, igen hamar meg ne bánd, holnap egy teljes munkanap után, este megyünk - ami különösen akkor lesz szívmelengető, ha akkora bődületes köd lesz, mint most van nálunk, mert még a kamcsatkai glikolvérű denevérek is lefejelik a lámpaoszlopokat -, és szerdán reggel térünk vissza, majd ugyanazzal a lendülettel megyünk is be a Hivatalba;
c) a szállásfoglalás körüli nyivákolások miatt végül négycsillagos szálloda és bérautó teszi teljessé az élményt, ami, mert még mindig nem vagyok eléggé bürokrata, nekem kissé soknak tűnik, és a pazarlás határait súrolja a szememben, akármilyen kényelmes is;
d) az akció résztvevői semmilyen központi tájékoztatást nem kaptak a feirhegyi repülőtéren érvényes biztonsági szabályokról, ezért holnap el kell mennem venni 100 ml-nél kisebb fogkrémet, tusfürdőt és sampont. (Törülközőt nem viszek, mert ha egy ilyen helyen nem adnak ilyesmit, akkor kurvára megérdemlik azt a szellemi-érzelmi sokkot, amit a radiátor mellett pörgő mezítelen testem látványa kelthet. Mindenki megérdemi. Nem játszom szépen.)
Szerdán megint leszek.

Na, ilyen tuti nem leszen Brüsszel például.
a) egyelőre afféle jutalomútként megyek, mivel tőlem remélhetőleg semmi hasznos hozzájárulást nem várnak a megbeszélésen. A legjobban annak örülnék, ha nem kéne elmennem a megbeszélésre, de erre az eddigiek ismeretében elég minimális az esély;
b) mivel a Hivatalnál alapvető, hogy nem adhat úgy jutalomintézkedést, hogy azt te, mint fogadó fél, igen hamar meg ne bánd, holnap egy teljes munkanap után, este megyünk - ami különösen akkor lesz szívmelengető, ha akkora bődületes köd lesz, mint most van nálunk, mert még a kamcsatkai glikolvérű denevérek is lefejelik a lámpaoszlopokat -, és szerdán reggel térünk vissza, majd ugyanazzal a lendülettel megyünk is be a Hivatalba;
c) a szállásfoglalás körüli nyivákolások miatt végül négycsillagos szálloda és bérautó teszi teljessé az élményt, ami, mert még mindig nem vagyok eléggé bürokrata, nekem kissé soknak tűnik, és a pazarlás határait súrolja a szememben, akármilyen kényelmes is;
d) az akció résztvevői semmilyen központi tájékoztatást nem kaptak a feirhegyi repülőtéren érvényes biztonsági szabályokról, ezért holnap el kell mennem venni 100 ml-nél kisebb fogkrémet, tusfürdőt és sampont. (Törülközőt nem viszek, mert ha egy ilyen helyen nem adnak ilyesmit, akkor kurvára megérdemlik azt a szellemi-érzelmi sokkot, amit a radiátor mellett pörgő mezítelen testem látványa kelthet. Mindenki megérdemi. Nem játszom szépen.)
Szerdán megint leszek.

Na, ilyen tuti nem leszen Brüsszel például.
vasárnap, november 25, 2007
szombat, november 17, 2007
Hivatali monológ #1:
Én: - Ez a dokumentum olyan, mint ha egy döglött sirályt akarnál röptetni. „Repülj, légy szabad!” Tröcccs. „Szállj, hasítsd a végtelen eget!” Szklocs. „Vár vissza a természet, Büdi!” Sklacs. „Hozzátok a katapultot baszki. Visszatérsz te mindjárt a szabadság boldogságához, az anyád keservét.”
* * *
Én tényleg nem akarok senkit megsérteni - nem a lófaszt -, de mind a három (kettő, két és fél) fél hülye, mint a valag.
A felháborodottaknak csak néhány kérdés. Hogy a picsába jutok én el a schengeni határokon belül Izraelbe? Mutassa már meg nekem valaki, mert szerintem az ukránok is örülnének, ha ismernék a térhajlításnak ezt a gyakorlati trükkjét, és hátha fizetnének a titokért nekem. Ha valaki azon munkálkodik, hogy a jelenlegi kegyetlen politikai-földrajzi valósággal ellentétben a jövőben ezt meg lehessen tenni, az mitől zsidózás? Ha pedig valaki a schengeni határokra utal, amikor elküldi képviselőtársát képződni még egy kicsit a külföldi kánaánok ügyében, akkor ugyan miért hisszük, hogy kimondta a zs-szót?
Ja, és teszem hozzá, mindhárom bolhacirkusztól hányok, a negyedik faszbandát csak azért nem teszem hozzá, mert nem szerepel ebben az ízlésten kis reggeli ökörségben.
(Az egész nem érdekelne egyébként, ha nem lenne közöm a XIII. kerülethez, mint lakosnak, és ha nem találkoztam volna a való életben olyan egyeddel, aki tényleg, és őszintén, térdreflexből azt hitte, hogy a zs-szó kimondása az azonos a zsidózással. Oh sweet mother of God.)
Nnnna.
* * *
Más. Iszom, játszom, melózom, és annyi pénzt fosok ki a szolgáltatóknak, hogy az egy családnak sok lenne. Sebaj, legalább szolgáltatnak, és még nekem is marad valamennyi. A melóhelyem még megvan, a pozícióm egyelőre szilárdnak tűnik, decemberben megyek Kölnbe forralt bort vedelni, meg szakmailag továbbképződni persze. Az élet egész szép, bár az érzelmi része szerintem meghalt, és asszem, hamarosan fel fog falni a szobámban tenyésző, szentségtelen káosz, és nedvesen fénylő csontjaimat undorodva az odalent parkoló autók motorháztetőire köpdösi.
Most iszom egy kávét, eszem valamit, utána gondosan semmit nem csinálok.
Én: - Ez a dokumentum olyan, mint ha egy döglött sirályt akarnál röptetni. „Repülj, légy szabad!” Tröcccs. „Szállj, hasítsd a végtelen eget!” Szklocs. „Vár vissza a természet, Büdi!” Sklacs. „Hozzátok a katapultot baszki. Visszatérsz te mindjárt a szabadság boldogságához, az anyád keservét.”
* * *
Én tényleg nem akarok senkit megsérteni - nem a lófaszt -, de mind a három (kettő, két és fél) fél hülye, mint a valag.
„ - A kormányprogram általunk értelmezett iránya a kilenc és fél millió koldus országa - vágta oda a szocialistáknak a XIII. kerületi képviselőtestület csütörtöki ülésén Szabó György az izraeli-magyar kettős állampolgárságú fideszes képviselő, aki korábban tíz évig élt Izraelben. A jegyzőkönyv tanúsága szerint ekkor a szocialista Döry Miklós kért szót, s azt mondta: "én nem osztom Szabó György képviselőtársamnak azt a meglátását, amit ő nemrégen lát, mert elég sok időt töltött ahhoz Izraelben, hogy ne lásson rá az itteni dolgokra, hogy itt koldusok országába tért vissza, amikor hazajött, de hát ha ennyire nem érzi jól magát, egyre közelebb kerülünk a schengeni határokhoz.”Ezt itt zsidózásnak értelmezni, szerintem erőteljes túlzás. Úgy értem, ha a jegyzőkönyvbe került szavakat nézem. Mert ha Svájcból jött volna vissza tíz év után, és emiatt mondja a képviselőtárs, hogy húzzon el a retekbe, ha nem tetszik a Naaagy és Bööölcs Kormány nemzetmentő intézkedése, akkor csak simán prosztó. De ha Izraelből.... kimondtam. Igaz, a kilencmillió koldus is agyatlan parasztvakító klisé, de azért meg kúrjuk tarkón az ellenzékit, hogy érveket hozzon basszameg, ne frázisokat. Lényegre. Kimondta a zs-szót? A látszattal ellentétben nem.
A felháborodottaknak csak néhány kérdés. Hogy a picsába jutok én el a schengeni határokon belül Izraelbe? Mutassa már meg nekem valaki, mert szerintem az ukránok is örülnének, ha ismernék a térhajlításnak ezt a gyakorlati trükkjét, és hátha fizetnének a titokért nekem. Ha valaki azon munkálkodik, hogy a jelenlegi kegyetlen politikai-földrajzi valósággal ellentétben a jövőben ezt meg lehessen tenni, az mitől zsidózás? Ha pedig valaki a schengeni határokra utal, amikor elküldi képviselőtársát képződni még egy kicsit a külföldi kánaánok ügyében, akkor ugyan miért hisszük, hogy kimondta a zs-szót?
Ja, és teszem hozzá, mindhárom bolhacirkusztól hányok, a negyedik faszbandát csak azért nem teszem hozzá, mert nem szerepel ebben az ízlésten kis reggeli ökörségben.
(Az egész nem érdekelne egyébként, ha nem lenne közöm a XIII. kerülethez, mint lakosnak, és ha nem találkoztam volna a való életben olyan egyeddel, aki tényleg, és őszintén, térdreflexből azt hitte, hogy a zs-szó kimondása az azonos a zsidózással. Oh sweet mother of God.)
Nnnna.
* * *
Más. Iszom, játszom, melózom, és annyi pénzt fosok ki a szolgáltatóknak, hogy az egy családnak sok lenne. Sebaj, legalább szolgáltatnak, és még nekem is marad valamennyi. A melóhelyem még megvan, a pozícióm egyelőre szilárdnak tűnik, decemberben megyek Kölnbe forralt bort vedelni, meg szakmailag továbbképződni persze. Az élet egész szép, bár az érzelmi része szerintem meghalt, és asszem, hamarosan fel fog falni a szobámban tenyésző, szentségtelen káosz, és nedvesen fénylő csontjaimat undorodva az odalent parkoló autók motorháztetőire köpdösi.
Most iszom egy kávét, eszem valamit, utána gondosan semmit nem csinálok.
hétfő, november 05, 2007
...és időközben a Felderítők csapata feliratkozott az Übergeekek dicsőségfalára. Megnyertük az általános fantasy szerepjáték-versenyt ugyanis a belterj.hu szervezésében létrejött találkozón. Mely utóbbi iszonyat jól sikerült, és sajnálom, hogy a második napon már nem tudtam ott lenni. Hozadék, hogy jó eséllyel sikerült új törzshelyet is találni, ami nagyszerű eredmény.
Kevésbé nagyszerű eredmény alant.
„Csetepâté: agresszív pástétom.”
Más. Megérkezett az Order of the Stick két print-only kiadványa, és még a posta sem lopta el, ami kellemesen meglep. Még nem tudtam érte menni, mert ma is 7 után lett vége a hivatali hátonpörgésnek. Na de egyszer.
Kevésbé nagyszerű eredmény alant.
„Csetepâté: agresszív pástétom.”
Más. Megérkezett az Order of the Stick két print-only kiadványa, és még a posta sem lopta el, ami kellemesen meglep. Még nem tudtam érte menni, mert ma is 7 után lett vége a hivatali hátonpörgésnek. Na de egyszer.
vasárnap, október 28, 2007
Tudod, az a szomorú abban, hogy tűrök, hogy gürcölhessek, hogy nem tudom, mi lenne az az ügy, amiért azt mondanám a gazdáimnak, hogy a jó büdös mocsári ribanc anyátokat rakjátok teherbe a ravatalon. Mert a saját önbecsülésem láthatólag erre nem elég indok.
Vagy gyáva vagyok, vagy megfontolt. Az idő - és a siker - eldönti.
Vagy gyáva vagyok, vagy megfontolt. Az idő - és a siker - eldönti.
kedd, október 23, 2007
vasárnap, október 21, 2007
szombat, október 20, 2007
Tanácsok olyanoknak, akiknek fost kell szitálniuk az Excel segítségével.
Fost szitálni (ige): gyenge minőségű alapanyagból nagy energiabefektetés árán kérdéses megbízhatóságú végterméket létrehozni.
Naszóval. Tételezzük fel, hogy van három típusú táblázat. Ezek zs számú személy által, azaz összesen 3zs példányban állnak elő. Ebből kellene létrehozni ugye a három típus összefoglaló tábláját. Kellene. Ugye. Mert különböző okokra visszavezethetőleg a három típus az nem három. Hanem 3zs-5 és 3zs között valahol. Mert az adattartalom nincs egyeztetve. Kicsit sem. De feldolgozni mégis nekünk kell. DE MÁÁÁ! Hogyan kerüljük el, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk?
1. Igazoljuk papírokkal, hogy végleg és visszafordíthatatlanul meghaltunk, majd költözzünk Hawaii-ra. Vagy foglalkozzunk fjordhorgászással.
2. Ha ez nem jön össze, akkor.
a) vonassuk be magunkat már az előkészítésbe is. Sokkal kisebb a valószínűsége, hogy ekkorát fogunk szopni heteken keresztül, ha már a formanyomtatványt is mi gyártjuk, és nem bízzuk az egyes szubhumán kitöltő gépelő majmóca egyedekre bazmeg, hogy mit álmodnak bele abba a kibaszott táblázatba. Bazmeg.
b) legyünk nagyon, nagyon biztosak, mielőtt más kezébe adjuk a formanyomtatványt, hogy a vezetés tényleg azt írta-e bele a táblába, amit látni kíván. Bizonyos, hand of God, meg vis maior nevezetű vezetéstechnikai eseményeket így sem lehet elkerülni, de legalább a középvezetést nyúzzuk addig, amíg biztos nem lesz a dolgában. Segíthet, ha elmondjuk, hogy a rendelkezésre álló adatokból mit lehet kinyerni - és mit nem, baszki, mert amit nem lehet, azt nem lehet! -, és adott esetben mit lehet még érdemes.
c) mondjuk meg fixen, hogy adott cellába pontosan milyen értéket várunk, milyen mértékegységgel.
d) csináljuk meg. Ha kiosztjuk másoknak a gyártást, akkor legyünk nagyon, nagyon egyértelműek. Így is el fogják rontani, de legalább idegesek lehetünk.
e) zárjuk le. Tényleg. Alaposan. Rendes jelszóval, hozzápöcögések letiltva, magyarázatokkal, értékvizsgálattal.
f) teszteljük. Sajnos, muszáj, nem csak a kitöltők hibázhatnak.
g) ne adjuk oda a jelszót. Mert azonnal bele fognak hányni.
h) amit lehet, automatizáljunk. Mert amit lehet, azonnal félreértik. Ha nem akarjuk, hogy valamit elrontsanak, csináltassuk meg helyettük a géppel.
i) valahogy tartassuk velük nyilván, hogy most éppen melyik verziónál tartanak. Ami nem felel meg az állomány-elnevezési sémának, dobjuk vissza. Nehogymár nekünk kelljen szívni a sok tehetségessel, hogy nem képesek három összetett mondatot egyszerre észben tartani.
j) ne Excelt használjunk erre a melóra. (Hanem Word-öt, hogy az Isten akárhová tegye azt a sok takonycsápos marhát, aki azt hiszi, hogy attól, hogy tud táblázatot rajzolni, azzal is kell táblázatot rajzolni tömeges feldolgozásra.)
Ha a)-tól j)-ig egyik sem jön be, akkor úgy járhatunk, mint e sorok enyhén idegbeteg szerzője. Azt hiszem, kezdem érteni, mit kell kiállnia az IT crowdnak. Akkor lettem különösen jókedvű, amikor az az élő cáfolata az intelligens tervezés elméletének, akinek a táblázatával összesen több, mint hat órát szoptam nettó - alapadat szintről töltögettem fel azokat az értékeket, amiket nem méltóztatott kitölteni, mert viccnek vannak ott, viccnek, bazmeg -, azzal teszi le a telefont, hogy "Ne most, Srakker!"
Nagyon kedves vagyok. Aranyos. Elfogadó. Békés. (Amúgy meg egy arrogáns barom, de ezt nem reklámozom, az csak úgy kiderül rólam.) De amikor statikusan feltöltött poliészter-gibbonok hordái játszanak tarzanost az idegszálaimmal, idővel kevésbé leszek toleráns.
Én elhiszem, hogy mások is dolgoznak, elhiszem, hogy a tökük tele van ezekkel a táblákkal, én nagyon sok mindent elhiszek, de amikor már a harmadik hétvégém megy el arra, hogy napi tizenkét órában szitáljam a fost, akkor nem az jár az eszemben, hogy azoknak, akik ezeket a táblákat előállították, mennyire rossz volt. Hanem az, mindenfajta kivégzések képei mellett, hogy mikor szólnak majd az utcán kóválygó járókelők, hogy valaki úgy üvölt a Hivatalban, mint a sakál, válogatott vulgaritásokat.
És most talán végre kialszom magam.
Fost szitálni (ige): gyenge minőségű alapanyagból nagy energiabefektetés árán kérdéses megbízhatóságú végterméket létrehozni.
Naszóval. Tételezzük fel, hogy van három típusú táblázat. Ezek zs számú személy által, azaz összesen 3zs példányban állnak elő. Ebből kellene létrehozni ugye a három típus összefoglaló tábláját. Kellene. Ugye. Mert különböző okokra visszavezethetőleg a három típus az nem három. Hanem 3zs-5 és 3zs között valahol. Mert az adattartalom nincs egyeztetve. Kicsit sem. De feldolgozni mégis nekünk kell. DE MÁÁÁ! Hogyan kerüljük el, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk?
1. Igazoljuk papírokkal, hogy végleg és visszafordíthatatlanul meghaltunk, majd költözzünk Hawaii-ra. Vagy foglalkozzunk fjordhorgászással.
2. Ha ez nem jön össze, akkor.
a) vonassuk be magunkat már az előkészítésbe is. Sokkal kisebb a valószínűsége, hogy ekkorát fogunk szopni heteken keresztül, ha már a formanyomtatványt is mi gyártjuk, és nem bízzuk az egyes szubhumán kitöltő gépelő majmóca egyedekre bazmeg, hogy mit álmodnak bele abba a kibaszott táblázatba. Bazmeg.
b) legyünk nagyon, nagyon biztosak, mielőtt más kezébe adjuk a formanyomtatványt, hogy a vezetés tényleg azt írta-e bele a táblába, amit látni kíván. Bizonyos, hand of God, meg vis maior nevezetű vezetéstechnikai eseményeket így sem lehet elkerülni, de legalább a középvezetést nyúzzuk addig, amíg biztos nem lesz a dolgában. Segíthet, ha elmondjuk, hogy a rendelkezésre álló adatokból mit lehet kinyerni - és mit nem, baszki, mert amit nem lehet, azt nem lehet! -, és adott esetben mit lehet még érdemes.
c) mondjuk meg fixen, hogy adott cellába pontosan milyen értéket várunk, milyen mértékegységgel.
d) csináljuk meg. Ha kiosztjuk másoknak a gyártást, akkor legyünk nagyon, nagyon egyértelműek. Így is el fogják rontani, de legalább idegesek lehetünk.
e) zárjuk le. Tényleg. Alaposan. Rendes jelszóval, hozzápöcögések letiltva, magyarázatokkal, értékvizsgálattal.
f) teszteljük. Sajnos, muszáj, nem csak a kitöltők hibázhatnak.
g) ne adjuk oda a jelszót. Mert azonnal bele fognak hányni.
h) amit lehet, automatizáljunk. Mert amit lehet, azonnal félreértik. Ha nem akarjuk, hogy valamit elrontsanak, csináltassuk meg helyettük a géppel.
i) valahogy tartassuk velük nyilván, hogy most éppen melyik verziónál tartanak. Ami nem felel meg az állomány-elnevezési sémának, dobjuk vissza. Nehogymár nekünk kelljen szívni a sok tehetségessel, hogy nem képesek három összetett mondatot egyszerre észben tartani.
j) ne Excelt használjunk erre a melóra. (Hanem Word-öt, hogy az Isten akárhová tegye azt a sok takonycsápos marhát, aki azt hiszi, hogy attól, hogy tud táblázatot rajzolni, azzal is kell táblázatot rajzolni tömeges feldolgozásra.)
Ha a)-tól j)-ig egyik sem jön be, akkor úgy járhatunk, mint e sorok enyhén idegbeteg szerzője. Azt hiszem, kezdem érteni, mit kell kiállnia az IT crowdnak. Akkor lettem különösen jókedvű, amikor az az élő cáfolata az intelligens tervezés elméletének, akinek a táblázatával összesen több, mint hat órát szoptam nettó - alapadat szintről töltögettem fel azokat az értékeket, amiket nem méltóztatott kitölteni, mert viccnek vannak ott, viccnek, bazmeg -, azzal teszi le a telefont, hogy "Ne most, Srakker!"
Nagyon kedves vagyok. Aranyos. Elfogadó. Békés. (Amúgy meg egy arrogáns barom, de ezt nem reklámozom, az csak úgy kiderül rólam.) De amikor statikusan feltöltött poliészter-gibbonok hordái játszanak tarzanost az idegszálaimmal, idővel kevésbé leszek toleráns.
Én elhiszem, hogy mások is dolgoznak, elhiszem, hogy a tökük tele van ezekkel a táblákkal, én nagyon sok mindent elhiszek, de amikor már a harmadik hétvégém megy el arra, hogy napi tizenkét órában szitáljam a fost, akkor nem az jár az eszemben, hogy azoknak, akik ezeket a táblákat előállították, mennyire rossz volt. Hanem az, mindenfajta kivégzések képei mellett, hogy mikor szólnak majd az utcán kóválygó járókelők, hogy valaki úgy üvölt a Hivatalban, mint a sakál, válogatott vulgaritásokat.
És most talán végre kialszom magam.
csütörtök, október 18, 2007
Elgyengültem. Kész. Az igazi zseni onnan ismerszik meg az én értelmezésem szerint, hogy ha nevettetni akar, leesel a székről, ha meg drámát akar bemutatni, nos, akkor ott dráma van.
Rich Burlew-ről eddig is lehetett tudni, hogy egy kibaszott zseni, de ez a mai adag rútul megfacsart bennem valamit.
"Wanna play blocks with me?"
Ez nagyon mélyre nyúlt a páncél alá.
Rendeltem is gyorsan két print-only kiadványt, innen e, mert aki ilyet tud, az mindent tud, ami nekem kell.
Rich Burlew-ről eddig is lehetett tudni, hogy egy kibaszott zseni, de ez a mai adag rútul megfacsart bennem valamit.
"Wanna play blocks with me?"
Ez nagyon mélyre nyúlt a páncél alá.
Rendeltem is gyorsan két print-only kiadványt, innen e, mert aki ilyet tud, az mindent tud, ami nekem kell.
hétfő, október 15, 2007
szombat, október 06, 2007
Úgy érzem magam, mint egy kéjgázzal kezelt shoggy. "So cool, master Dagoon! Sooo coool!"
http://skar.freeblog.hu/archives/2007/10/04/Serenity_folytatas/
Linkről híradás: Psyclone Jack.
http://skar.freeblog.hu/archives/2007/10/04/Serenity_folytatas/
Linkről híradás: Psyclone Jack.
vasárnap, szeptember 30, 2007
Naszóval, megkaptam a plusz egy stráfot a pecsétemre, ami nagy királyság pénzügyileg, legalábbis annyira igen, hogy egy darabig ne süllyedjek el a hiteltörlesztés és a közüzem generálta számlák tengerébe. Van nagy örülés.
Tegnap voltam Magamura szaktárs és ifjú, mindezidáig álnév nélküli neje (akarom mondani, IMÁNN és Magamura szaktárs) esküvőjén. Romtemplom volt, a pár szép ofkoz, a vendégsereg szép számú, a szertartást vezető pap nem ma kezdte a szakmát, és még a jó időt is sikerült megrendelni az égiektől. Én a hangulatot személyelhárításilag rombolandó ittam is, de ami sokak számára még rosszabb volt, szóvicceket gyártottam. Ebben nagy segítségemre volt Bright immár nemblogger szaktárs, és Brainoiz (elvégre nem ér semmit egy rendes főgonosz, ha nincs, aki sikoltozik). Később utóbbi is átadta magát a Szóvicc sötét oldalának. Olyan ez, mint amikor Anakin pálfordulása, csak történetileg jobban meg volt indokolva. A rendezvényt közvetlen ismeretségemből pozitív irányba befolyásolták jelenlétükkel még: Gótnyúl (nem is gót, de ez már így marad, Paszulykaró száznegyven kilósan, tütüben kánkánozva is csak Paszulykaró maradna), Métely, Bodzilla, és a Szerkesztő röviden; valamint a két fenti érdemes szóvicc-iparoson kívül az este sokkal laposabb lett volna Búvárzenekar és Szőkeherceg nélkül.
Az est keretében megszületett az Instant Taigetosz (TM), amely egy kis zacskó finom szemű porból áll, amire vizet öntve a híres hegy materializálódik az asztalon, méretarányosan kicsinyítve, és egy rendkívül apró alak lelök róla egy másik apró alakot, enyhe ráutalásképpen, hogy a társalgás percekkel korábban borzasztóan kényelmetlen fordulatot vett. A többit nem mondom el, egyrészt, mert csak részben emlékszem, másrészt meg mert voltak itt az ENSZ-től, hogy vannak dolgok, amiket nem kéne, és ez az egyik ilyen.
Köszönöm mindenkinek, különös tekintettel vendéglátóinkra.
Most kicsit kóválygok, kis chtulhukat harákolok, és próbálok rájönni, hogy mitől van feldagadva a pofám jobb oldala.
Tegnap voltam Magamura szaktárs és ifjú, mindezidáig álnév nélküli neje (akarom mondani, IMÁNN és Magamura szaktárs) esküvőjén. Romtemplom volt, a pár szép ofkoz, a vendégsereg szép számú, a szertartást vezető pap nem ma kezdte a szakmát, és még a jó időt is sikerült megrendelni az égiektől. Én a hangulatot személyelhárításilag rombolandó ittam is, de ami sokak számára még rosszabb volt, szóvicceket gyártottam. Ebben nagy segítségemre volt Bright immár nemblogger szaktárs, és Brainoiz (elvégre nem ér semmit egy rendes főgonosz, ha nincs, aki sikoltozik). Később utóbbi is átadta magát a Szóvicc sötét oldalának. Olyan ez, mint amikor Anakin pálfordulása, csak történetileg jobban meg volt indokolva. A rendezvényt közvetlen ismeretségemből pozitív irányba befolyásolták jelenlétükkel még: Gótnyúl (nem is gót, de ez már így marad, Paszulykaró száznegyven kilósan, tütüben kánkánozva is csak Paszulykaró maradna), Métely, Bodzilla, és a Szerkesztő röviden; valamint a két fenti érdemes szóvicc-iparoson kívül az este sokkal laposabb lett volna Búvárzenekar és Szőkeherceg nélkül.
Az est keretében megszületett az Instant Taigetosz (TM), amely egy kis zacskó finom szemű porból áll, amire vizet öntve a híres hegy materializálódik az asztalon, méretarányosan kicsinyítve, és egy rendkívül apró alak lelök róla egy másik apró alakot, enyhe ráutalásképpen, hogy a társalgás percekkel korábban borzasztóan kényelmetlen fordulatot vett. A többit nem mondom el, egyrészt, mert csak részben emlékszem, másrészt meg mert voltak itt az ENSZ-től, hogy vannak dolgok, amiket nem kéne, és ez az egyik ilyen.
Köszönöm mindenkinek, különös tekintettel vendéglátóinkra.
Most kicsit kóválygok, kis chtulhukat harákolok, és próbálok rájönni, hogy mitől van feldagadva a pofám jobb oldala.

