Ahelyett, hogy az Adminisztratív Foshalom Armageddon Kiadás adatlapjait töltögettem volna, vagy egy nevezetes Másik Bandának állítottam volna össze a jövő heti határidővel átadandó anyagot, nekiültem, és végigirtottam a Sejk kódnevű izét. (Erről vagy Hasektől a Sejk, vagy a híresen félrefordított című film, a Sejk juthatna eszünkbe, de szerencsére nem jut.) Mert már elegem lett abból, hogy öt percnyi meló után hibát találok benne. Erre ráment a napom, de találtam összesen hét kisebb, meg egy nagyobb bugot, amiket ügyesen le is jelentettem. Szerintem idővel lófejet találok az ágyamban.

Kiderült emellett, hogy a főnökeim nem igazán fogják még a Sejk jelentőségét, és egy részük nem is igen akar hozzá érteni. Ezzel persze csak az a gond, hogy ha végre valaki leülne, és rendesen beállíttatná azt a nyüvet, sokkal könnyebbé tudná tenni az életünket, és az adminisztratív ökörködések jó részét is le tudnánk venni a vállunkról. Ez nekem főleg azért fontos, mert az adminisztratív ökörködések túlnyomó része történetesen az én vállamon van, és legszívesebben középre hánynék, ha csak rágondolok. Éppen ezért elkezdtem olyan irányban manőverezni, hogy a továbbiakban inkább hadd határozzam meg én, hogy mit csináljon más. A gondolat felvidít.

Emellett volt születésnapom. Visszafogottan lerészegedtem ez alkalomból szombaton, aztán vasárnap még rátettem pár pohárral. Ajándékaim praktikusak és szükségesek, a családi ebéd meg szokás szerint dögletesen finom.

Over and out.