Semmi izgalmas nem történik, és ez így nekem kurva jó. Vígan punnyadok, szanaszéjjel nyűvöm a gépemet - ami gyakorlatilag a geek-énem oltárán való áldozat -, a külvilággal pedig minimális szinten ápolok csak kapcsolatot.

* * *

Megalkottam a "halálkaraván" kifejezést, ami a zászlólopdosós játékmódokban az ellenfél zászlójával tovarobogó játékost kísérő, kvázirendezett, célorientáltan tobzódó mészáros csürhét hivatott egy szóban jellemezni. Tán még jó lesz másra is.

* * *

Végigtoltam a Starship Trooperst.

Hát, hát, hát. Abban maradtunk Blimey-val, hogy ezen a játékötleten nagyon sokféleképpen lehetett volna segíteni. Alapvetés ugye a filmben (a könyv más, de ezt most az Universal cucca alapján készítették, ha jól lestem, így az eredeti könyvalakot most le lehet szarni), hogy ha valakit elérnek a csúnya kitinvázasok, akkor annak a katonának a halál csak a kezdet, utána még randább dolgok jönnek. (...tűzcsappal...) Ehhez képest ugye víg főhősünket többször lehet eltalálni, mint a HMS Courageoust, és még mindig bírja. Nesze, realitás. (...asszem, az leégett, összedőlt, aztán elsüllyedt...) Aztán ugyanezt a főhőst nyakon öntik akkora adag bogárral, hogy az egy regimentnek elég lenne. Nem számoltam, hogy a játék során poligonbogárral végeztem egymagam, de szerintem valahol három- és ötezer között lehet. Vagy több, vagy kevesebb, a végén már tényleg elég sűrű volt az élet. Ez még mindig nem lenne baj, ha ugyanez a tömérdek bogár nem nyomna el, mint a csikket. A fegyvereknek vagy semmi stophatása, vagy semmi páncéltörő képessége, vagy nincs hozzájuk lőszer, vagy atomrakéta. (Utóbbi humoros, kedélyes szórakozás, de a fedezékbe ugrás kreatív alkalmazását kívánja meg.)
Szóval, számoljunk. A mezei gyalogbogár, a Mobile Infantryman kitinvázas képviselője az alapfegyverből (amiből nem fogy ki a skuló) megemészt kettő-három lövést, mielőtt előadja a Végrángás című bogárbalettet. A túlmelegedés elkerülése érdekében hősünk kettes-hármas lövésekkel műt. Ez eddig jó. De.
A tigriscsíkos változat már a Morita Scatter Rifle-ből kér pár lövedéket, majd egy jól irányzott lövést a cső alá szerelt shotgun modulból. Ez hány másodperc alatt van meg? Mondjuk, legyen három, ha az időszakonkénti újratárazást nem számoljuk. Ezalatt a sűrűbb vidékeken a program a nyakamba fos mondjuk hat-hét gyalogbogarat, meg egy-két tigriscsíkosat, szép, népes hullámokban. Néha ezt még megfejeli pár komolyabb kártevővel, mondjuk a félvak, manőverezőképtelen, viszont kurva nagyot sebző, öklelve támadó Rhinóval, vagy egy kisebb-nagyobb Tankerrel, ami úgy lefúj, mint arakhnofób kisgyerek a kaszáspókot. Szóval nagy a nyüzsi, kérem. És elnyomnak, kérem, elnyomnak.
Meg aztán, a film világához is kevés a köze annak, hogy jön valami überpáncélos alak, és egymaga felhentel egy egész mutáns hangyafarmot. Ha egyet le lehet gyártani ebből, akkor miért nem lehet mondjuk kettőt, ötöt, nyolcat, beszervezni egy csapatba, oszt' hadd menjen az irtás?
És ez volt az egyik ötlet, amivel leheletnyivel reálisabbá lehetett volna tenni a játékot. Mondjuk, egy két-három fős támogató személyzet melléd. Például egy Techmarine, egy vagy két nehézfegyveres (egy chain cannonos meg egy rakétavetős), medic, pszi, vagy ilyesmi. Ne tessék azzal jönni, hogy ez akkor olyan lett volna, mint a Star Wars: Republic Commando. Így is olyan. (Más kérdés, hogy akkor jobban élveztem volna a játékot.)
A másik lehetőség az lett volna, hogy a felszerelést is lehessen fejleszteni a pályák között. Mondjuk, tökösebb páncélzat, több fegyverágy - egyszerre két chain cannonnal akarok darálni Klendathun, mi olyan nehéz ezen?!

A grafikus motor a gépemet a gyakorlatban visszaminősítette low end roncshalommá, és csak 640*480*32-n volt hajlandó teljesen akadásmentesen futni.

Kapjon mondjuk tőlem a játék egy 3/4-edet, de csak mert teletömtem a fejemet bejglivel, és ettől békés vagyok.

* * *
Ha volt valami még, azt elfelejtettem, tehát nem is érdekes.