Amikor az alkoholfék berág a fejemben, és közli, hogy itt vagy alvás lesz, vagy valami apokaliptikus, akkor én rendszerint az elsőt szoktam választani. Így aztán sok mindenről lemaradok, és kevés dolgot tudnak nekem utólag elmesélni. Viszont legalább kialszom magam.

Ez persze nem látszik meg rajtam, különösen hétfőn nem.

Más.

Még múlt csütörtökön jártunk egy kiállítás megnyitóján, amellett, hogy láttunk egy halom technikailag jól kivitelezett, hangulatos képet, és párhuzamosan igen bolondok voltunk megint. Mondjuk nekem a Pookah-féle munkák jobban bejöttek, de én egy kérges lelkű míveletlen vagyok, nekem lehet egyszerű az arcom. És mindeközben megalkottuk annak a módszerét, hogy hogyan kell úgy inni a teát, mint a tequilát.

"Fogod a citromot, bekened vele a kezed. Rá a cukor. Lenyalod, utána a szádba lógatod a filtert, és leküldöd a forró vizet. A jobb oldódás érdekében javasolt gargalizálni egy kicsit. Hangyányit fájdalmas, de átmelengeti az ember mellyit, az biztos."

Emellett még World of Warcraftból szalajtott poénokkal és párbeszédekkel rongáltuk a hangulatot, mindannyiunk szerencséjére csak a folyosón.

Elvágtam a kezem valamikor hét közben, ami azért volt vicces, mert folyton felszakadt a seb, olyan helyen volt.

Aztán vége lett a hétnek, vettem cipőt, meg úszónadrágot - jó drágán -, meg páfránymintás úszósapkát. Mindenki rettegjen.