Kaptam díjat, meg könyveket mellé, de leginkább mégis az jár a fejemben, hogy legközelebb jobban kell csinálnom. Nem tudok én már örülni semminek. :elgázol egy óvodást a járókeretével, majd visszatolat:

Kihúzott mondatok rovatunkból:

"Réti kígyózó mozdulattal szabadította ki fegyvert tartó kezét fogvatartója markából, eközben begyűjtött pár párhuzamos, mély vágást az alkarjára. Ettől úgy nézett ki, mint egy perfekcionista öngyilkosjelölt, aki tökgyaluval vágta fel az ereit."

Heves google-fuval kiderítettem, hogy a tökgyalu erre nem jó. Ott basztam rá, hogy teljesen analfabéta vagyok a konyhában, és ezért nem tudtam, hogy mi az az eszköz, ami párhuzamos, vágott sebeket ejt, és mégsem macska. (A tojásszeletelő nem ér, mert azt túl kreatívan kéne használni érfelmetszéshez.)