Hogyan érjünk el démonian recsegő hangot?

1. Fázzunk meg, de baromira.
2. Álldogáljunk még utána fél órácskát a Balaton menti szálloda udvarán, cigarettázva, időnként változatos színű és állagú zseléket köpdösve a mindinkább fogyatkozó létszámú papírzsebkendők valamelyikébe.
3. Igyunk sört, sokat, különösen, mert ezúttal a Hivatal fizeti.
4. Dobjuk sutba a józan eszünket, és csatlakozzunk a vígan karaokézó tömeghez.

5. A végére szóló lett. (Jég, dupla whiskyvel.)

Irány a világhír.

Amúgy pedig Napalmgárdistának köszönhetően kaptam három rész Usagi Yojimbót, rá is álltam, mint tetű a fehér heroinra. Rendelés lesz ebből, érzem.

"Ebben a napban az a legszebb, hogy ezért valaki leadózott, érted?"

Kerregtünk egy kicsit a makk hegyén, több nem fért be. Holnap megnézem, hogy távollétemben már megint miafaszt művelt az az élhetetlen Hivatal.

Ez a hét is hogy elrohant, azt a mindenségét. Szopás közben telik a legjobban. Végre, sok éves lemaradást pótolva, megtudtam, mi is a 22-es csapdája. (Tényleg tökéletes.)

Na, és egy kis tünc. Azazhogy macska.

Rájöttem ám, hogy azért olyan vastag a nyakam, amilyen, és akkora a belem, amekkora, mert az utóbbi időben az egyetlen valódi testmozgást a fél órás hedbengelés jelenti. Azért.

Ja, és úgy fosom a pénzt, hogy ha ez tolóerőt termelne, már elértem volna a harmadik szökési sebességet.

Kész, legyalogolom a világot, és minden idegesítő dolog kimerülten pihegve borul az árokba mellettem. És WAAAAAGH.





We're out of time, we're out of line,
We're all out here waiting for a crime,
We don't mind, we ain't fooled,
We're gonna read you the bad news,
Fire in the hole, bullets in the sky,
We know something and we can't tell a lie,
Gonna run away, gonna run amok,
Gonna run my mouth 'til I run out of luck.

Alright,
Leave me out, give a dog a bone,
Been a long time since I been home,
Running over land running over sea,
Get on the dog and talk dirty to me,
Running up a street, running up a hill,
Hotel telephone running up a bill,
Chase my tail, catch me if you can,
Don't wanna mess with the Runaround Man.

We're out of cokes, clean out of smokes,
It's not funny 'cos we run out of jokes,
Going to the movies, babes in the wood,
Gonna get a telescope, look real good,
Gonna run out, rolling like a rock,
Gonna get a girl and she gonna get me off,
Gonna be a man, gonna be a fool,
Gonna be a dog with a mouthful of booze.

Oh yeah,
Gonna be free, run away to sea,
Gonna be a pirate you'll never find me,
Going over sea, going over land,
Get made up like the Elephant Man,

Stand in line, waiting for a quake,
Chase my tail, catch me if you can,
Don't you mess around with the Runaround Man.

We're in a hole, we're in a fix,
Give a dog a bone and throw me a stick,
Don't be a bitch, singing the blues,
Don't like the shirt and we don't like the shoes,
Gonna walk out, gonna walk away,
Gonna walk the dog honey every other day,
Gonna be strong, stand your ground,
Gonna be funny when they send in the clowns,

Hey hey,
Give me a clue, show me a trick,
Go to Brazil and see what you missed,
Getting too close getting too near,
Don't even know what I'm doing out here,
Going too fast never gonna stop,
Know how to roll and we know how to rock,
Chase my tail do the best you can,
You can't mess with the Runaround Man

From http://6lyrics.com

Hízik az IDEADUMP.TXT.

Egész jó dolgok kerülnek bele.

Hmmm. Sweet.

A parlamenti bohózat teljes gőzzel folytatódik tovább, bejött az általam taksált 95%, vagyis maradt a status quo ante bellum, ahogy a művelt kínai mandarin mondaná. Hogy a háttérben mi hangzott el - fenyegetések és alkuk formájában -, az természetesen dokumentálatlan, és mint ilyen, nem is létezik, de hogy határozott kormányzati tevékenységet maximum a középtávú tötymörgés versenyszámban láthatunk, az legalábbis borítékolható. Problémát most már legfeljebb az jelenthet a zsebek tömése, a népek hergelése meg a töketlenkedés (a kifejezés nemfüggetlen, nem akarok esélyegyenlőségi ombudsmant látni a blogomon csámcsogni, oké?) közepette, ha kiderül, hogy az összes, a költségvetés egyensúlytalanságát kompenzálandó eladható állami tulajdon (az Alkotmány szerint: nemzeti vagyon) elfogyott. Hát, ígérni még mindig lehet, annyira szegények még sose voltunk.

Fasza.

Na nem mintha olyan sokat reméltem volna egy előrehozott választástól...

Mindenki, aki szereti azt, amikor megszólal egy torzított gitár, szerezzen magának Motörizert. A Motörheadtől, ja. Mert épp olyan jó, mint mindig.

Egy barátom apa lett.

Nemrégiben elkezdődött a Ramadán, ami bizony böjtöt jelent. Ez engem az ég egy adta világon semmiben nem érint. (Ma halászlevet vacsoráztam.) Az esetleges muszlim hitű olvasóimnak sok lelkierőt kívánok. Szeretném jelezni, hogy „no food pictures policy” továbbra is érvényes ezen a blogon, a korábbi megingást eddig egy almás pite képe képviselte, de a forrását már el is távolították az eredeti helyéről, így még az archívum sem lehet a csábítás eszköze.

Igaz ugyan, a türelmet, meg az együttérzést erősen próbára teszem, de tessék nekem szépen elhinni, hogy az igazi kihívások leküzdése erősíti igazán a hitet.

Addig is, amíg letelik az éves nagygyakorlat, link.

Hivatali párbeszédek #30

Helyszín: kantinszerű étkező. Világos fa asztalok, mindegyiken az elmaradhatatlan só-bors-fogpiszkáló hármasság, meg vízkőfoltos kancsókban langymeleg csapvíz. A reggeli és délelőtti eső után tombol a meleg, és párakorbáccsal csépeli az arcokat és a hónaljakat. Bürokraták elszántan fogyasztanak.

Hamutartó-zarándok: - Én a gyerekeimet alig tudom távol tartani néhány rajzfilmtől.
Srakker: - Nemtom, szerintem a híradó sokkal vészesebb. Vér, vér, szex, vér, erőszak, halál, irigység, halál.
Unnamed Bureaucrat: - Na ja, de mondjuk a Tom és Jerry az egyik legszadistább rajzfilm, amit valaha láttam.
Srakker: - Mégis alacsonyabb benne a bodycount... komolyan, kéne a híradók mögé egy összesítés. Gyilkosság áldozata lett ma 12 667 ember, éhen veszett 42 339, bejelentett nemi erőszakok száma... és a végén bemondanák, hogy „Ma két ezrelékponttal csökkent a korrupció szintje, így világszerte több, mint 2 milliárd dollárt sikerült megspórolni.”
Hamutartó-zarándok: - Hogyan csökken a korrupció szintje?
Srakker: - Hmmm. Megvesztegették azt, aki méri...?

Elmentem a boltba, hogy vegyek ragasztót. Erre vettem póréhagymát, dán kéksajtot, gomolyát, halkonzervet, kőrözöttet, stanglit. És ragasztót. A cipővásárlás gondolata erősen befészkelte magát a fejembe, de még ellenálltam. Fogyasztózombi-e vagyok.

Eredmény: a ragasztó nem fogta meg a harmonikaajtó fogantyúját. Következő kétségbeesett tervem, hogy a fogantyú rögzítését szolgáló csavarokat fogom beleragasztani a kitágult vájatba. Ha ezzel a ragasztóval nem, akkor azzal a kétkomponensű overkillel, amit apámtól fogok zsákmányolni holnap. (Ezt ő még nem tudja.)

„Túl sok a pápa Avignon”, így hangzott az első.
„Margarinmajom: Ramapithecus”, így hangzott a második.

Élmény lehet velem gótikus-lelkizős horrort játszani.

A soldier (who had just returned from the Western Front) was so disordered while he was going down the stairs into the London tube station, he became suddenly aware of the crowds of people coming up, he looked haggardly about, and evidently mistaking the hollow space below for the trenches and the ascending crowd for Germans, fixed his bayonet and charged. But for the women constable on duty at the turn of the staircase, who was quick enough to divine his trouble and hang on to him with all her strength to prevent his forward advance, he would have wounded many and caused danger and panic.

British pioneer policewoman Mary Allen, in her autobiography

Azt a szomorú barom mindenit. A hátamon felállt a szőr.

Ma az egyik kollégával arról beszélgettünk, hogy mennyire sérülékeny még békeidőben is az az infrastruktúra, ami körülvesz bennünket. Rossz érzésem van, remélem, csak az alváshiány miatt.

A szakáll marad, az eddigi visszajelzések nagyjából pozitívak. (Kicsit aszimmetrikusra sikerült, de annyi baj legyen.) Kicsit agyhalottként mozgok, de ezt mostanra igazán megszokhatta volna a világ. Ha nem szokta, az ő baja.

Beszabadultam a könyvesboltba, az eredmény:
Donald James - Monstrum (elkezdve)
Isamu Fukui - Truancy (fogyasztózombi vagyok, naná, hogy impulzusvásároltam (azt meg már csak félve írom le, hogy Fukui-inga))
C. S. Lewis - A csendes bolygó (a fülszöveg fogott meg, kíváncsi lettem, hogy az író univerzumában miért a Terra a legelcseszettebb hely)

és egy régi, szégyenletes elmaradásom pótlása a sok közül

Joseph Heller - A 22-es csapdája.

De az elolvasásuk később jön, most épp emberelem magam megfele.

Bizonytalan vagyok: legyen nekem szakállam, vagy ne legyen?

A kísérlet folyik.

Na jó, szóval miután habosat nyálzottam arról, hogy milyen elképesztő munkát végeztek a X. Nemzetközi Repülőnap szervezői, és hogy mennyire jó volt pl. Gripent repülni látni, nem illendő kiröhögni a Honvédséget. (Különösen, mert naiv idióta módon még mindig hiszek a tiszteletreméltó vállalás fogalmában.) De hát most az egyszer, úgy érzem, muszáj. Ez a pályázat amúgy sem harci feladat, csak ha rosszul készítik el a pályaművet.

Jack szerint egy paranoiásabb ország hadserege némiképp ingerülten reagálna egy hadi létesítmény mellett kattintgató fotósra. Hajlok arra, hogy egyetértsek vele. Gondolom, minél civilebb és tésztaképűbb az illető, annál inkább.

Elképzeltem a dolgot. Fotósorozat.

Szudáni radarállomás.
Szudáni könnyű szállító harcjármű.
Szudáni gyalogosok.
Kínai utángyártott AK-47-esek torkolattüze, naplementénél.
Koporsó belülről.

Tuti befutó. Bár lehet, hogy a „nyugodt erő, az a nyerő” elvvel összhangban a hebehurgyáskodás helyett érdemesebb valami nyugodtabb, glikolvérű társulatnál kísérletezni.

Muhuhahaaaa. (Ennyit egyhuzamban már rég röhögtem, hihetetlen a banda, akivel utaztam.)
Igaz, azért párszor megfogtam a majrévasat, meg visszafelé jövet kissé horpasztottam a padlólemezt, amikor az egyik előttünk haladó egyed féklámpáinak felvillanására mink gyorsultunk egy kicsit.

Gazdagabb lettem egy karszalagmintás fehér folttal az ideiglenes barnulás közepette, egy kalappal, ami megvédte a nyakamat a leégéstől, egy An-26-os és egy Mi-24-es pólóval. Abszolút kulturnüj módjára viselkedtem, a szemetet gyűjtöttem és nem hagytam szét, fényképezkedtem Eurofighter Typhoonnal, Garanddal, Thompsonnal, SA-16 Gimlettel, Gepárd M6 Hiúzzal, sörrel, bagóval, és az öt órányi alvás ellenére úgy hajtott az adrenalin meg az endorfin, mintha muszáj lenne.

Ez meg egész jó lett, annak ellenére, hogy egy kis 5 mpixeles géppel, nap végén készült, no.

Holnap repülőnap, a jegyem már a zsákomban, hatra jönnek értem. Remélem, nem mossa el a rendezvényt valami helyi armageddon - amennyit szerveztek, hogy összejöjjön, elsősorban nem velem szemben lenne pofátlanság.

„Hm. Nofene. Egy felespohár volt a nadrágzsebemben.” - Srakker

„A nyílászárócsere első lépése: venni végre egy mérőszalagot.” - Srakker

„Van a szobában egy csempeszekrény... vagy mi, akarom mondani, cserépkályha.” - Szaszkacs

„Hogy lehet egyáltalán olyan hülye kérdést feltenni, hogy ezt a projektet koordinálja-e valaki? A Hivatalban vagyunk! NEM! Nem koordinálja senki! ...naiva.” - Srakker

„Már csak az százezer forint, hogy ránéznek a fogaidra... de talán még jó vagy ennyiért egy kávéra is.” - Jurátus

Az elmúlt hetek top 5 helyezettje.