Oké. Szóval ma két mondat között elolvashattam több helyütt, hogy mennyire természettől-eltávolodott vagyok. Időnként meghallom a rádióban is, meg különféle sajtótermékek is figyelmeztetnek a tényre. Szóval, rendben. Én vállalom, mint rendes hivatali patkány.

Eltávolodtam a természettől, el én. A frissen esett hó még csak hagyján, szépnek is találom, meg minden egyes lépést olyanná tesz, mint valami heroikus küzdelmet az elemekkel, valamint jótékonyan eltakarja az utcán heverésző kutyaszart, szóval nincs vele gond. Tél van, esik a hó - nem akkora meteorológiai anomália ez, mint első pillantásra tűnik. Ha nem megy a busz, megyünk gyalog. El is késünk, jól. Ha behavazza a zegernye idő a síneket, állunk a fagyban, ami szintén jó móka, különösen, ha egy nap öt órát késhetsz, anélkül, hogy letépnék a fejedet - ráadásul amíg az áramszolgáltatás érintetlen, még csak meg sem fagysz a vagonban.

Az, hogy hirtelen négyszeresére ugrik a gázszámla, szintén elfogadható, hiszen tél van, olyankor pedig az örök divat szerint hideg van. Elfogadható egész addig, amíg van pénzem kifizetni. (Vagy van elég iratom, hogy tábortüzet rakjak a szoba közepén, persze.)

Namármost, az én természettől való csillagászati eltávolodásom főként abban gyökerezik, hogy addig találom érdekesnek a telet és a vele járó viszonyokat, amíg a drága technikai civilizáció a seggem alá tolja a kényelmet. Amíg csak addig kell a téllel szembeszegülnöm, amíg feltétlenül muszáj (és semmiképpen sem tovább, mint két óra). Amíg van egy fűtött szoba, ahol kiborzonghatom magamból a fagyot, és amíg házhoz jön a pizza, ha nincs kedvem kimenni.

Az, hogy kellemetlennek találom, ami kellemetlenül érint, mert hátrányosan befolyásolja a környezetem egyes elemeit, nos, az tényleg eltávolodás. (Hogy dögöljek meg cipőben.)

Szóval na. A természet magasról tesz arra, hogy mit gondolok róla, sőt, hogy itt vagyok-e egyáltalán. Az, hogy feleslegesen nem fogyasztok, ha nem muszáj (egy-két környezetvédelmi szabályozást például boldogan lövetnék a Dunába, és helyette íratnék valami olyat, ami működik), az nem azért van, mert annyira vonz a madárcsicser és a biodiverzitás, hanem ugyanazért, amiért nem hányok a kanapéra, ahol aludni szándékozom. De azért adják csak ide nekem, amit a technikai civilizáció az én jobb közérzetem biztosítása érdekében kitalált.

Na. Télről és természetről mára ennyi. Uff.

Viszont, olvastam ma azt is, hogy most jó lenni kistérségnek. Megvan a következő ördögi tervem. A téli zsírpárna-növekedést kihasználva gyorsan jelentkezem én is, mint közigazgatásilag mobilis kistérség, és gyorsan elhappolom a vaskos kormányzati pénzeket. De ne is próbáljon lelejmolni senki, még ha sikerül, akkor sem. Mind kistérség-fejlesztésre fogom költeni, felelősen, célirányosan, boldogan. A legösszetartóbb, legfejlettebb kistérség leszek, és fő vonzerőm a szolgáltatóipar lesz, én már látom. (Az ipari termelés a kiberverek árának csökkenéséig sajnos ki van lőve.)

Igen. Agyamra ment az Office World Tour 2005. Ne is várjon tőlem senki épelméjű gondolatot mondjuk... március közepéig-végéig, mert nincs.