- Nem foglalkozom bloggercsajokkal - gondoltam egy hősöm fejével, aki jelenleg a Haliaeetus leucocephalus néven fut. - Még úgy látnának, mint egy postot.
- Baszki, te már közelíted a hatvanat - toltam le rögtön ezután -, ezermester vagy és félkatonai csellengő; fingod sincs, mi az a blog egyáltalán, vagy ha mégis, nem látsz tovább a bulvárpletyka rovatnál. Két horoszkóp meg egy őssejtkutatás között egy kis információs szupersztráda, mi? Csak azért gondolod ezt, mert feltoltam a fejembe egy fitneszklub megmérgezésére elegendő koleszterint, és nem ittam sört mellé. Hogy én miért gondolom, azt nem tudom, sőt, még azt sem, hogy gondolom-e egyáltalán, vagy egyetértek-e ezzel az elméleti konstrukcióval. De szerintem nem.
Néha átszivárognak a gondolataim az egyik fiókba a másikból. Ezt általában a teremtményeim sínylik meg.
- Hát akkor bizony neked meg a kurva anyádat - gondolta a hősöm a fejemmel, azéval, aki jelenleg Srakker Domesticus néven fut. - Lehetne, hogy nem járatsz le?
- Hogy tehetném? Nem is létezel.
- Valóságosabb vagyok, mint te valaha is leszel, szarparaszt. Én ugyanis legalább kétezer példányban fogok élni, ha végre befejezel, baszki, míg te egynek is elég kevés vagy.
- Elkussolsz, vagy homokot írok a fitymád alá - figyelmeztettem egy elkényeztetett majdnem-mindenható arroganciájával, annak ellenére, hogy az arrogancia szó csak harmadszorra jutott eszembe, mert a gondolati folyamataim közé minduntalan megszakításkérelemmel üvöltött be az Explain yourself a Nonpointtól.
A hősöm erre már tüntetőleg nem válaszolt, mert mentettem és bezártam az ablakot.

Éreztem, hogy ebből ma már megint nem lesz semmi.