Hú, annyira szét vagyok csúszva, hogy az már szinte nem is vicces.

Hang #1: „Vigyázz, az a fószer nagyon veszélyes!”
Hang #2: „Tényleg?”
Hang #1: „Ja. Hülye, mint a valag, büszke, mint a címerpingvin, és nagyon jó a hallása.”

Ilyesmik.

Meg az egyre inkább vesztésre álló küzdelem a rajtam mindinkább elhatalmasodó agyfasszal, meg azzal a ténnyel, hogy a saját jól felfogott hülyeségemnek és a szolgáltatók mohóságának hála elképzelhetetlen mennyiségű pénzt tudok kiszórni az ablakon, majd mély átéléssel rinyálni, ha elfogy.

A költségvetés eleven avatárja vagyok.

Nyájj, nyájj, nyájj, nyájj.