Pihenek, végre. Igaz, ma nyelviskolai szintfelmérő van, és várhatóan sírni fogok, mert németül már évek óta elég szánalmasan beszélek. De az ember gyereke amúgy sem azért megy nyelvtanfolyamra, mert úgy érzi, hogy ő legjobb, hanem épp azért, mert nem. Más kérdés persze, hogy az orosz leheletnyivel jobban vonzana. Viszont így jóval olcsóbb, amellett meg ritka hülye és kedvelni való nyelv mindkettő, így a befutó szoros.

(Teszem hozzá, hogy ha valamit, akkor a nyelvpótlékot teljesítményalapra helyezném a közszférában. Akit ismerek, a beszélt második idegen nyelvét fosförgeteg szintre fejlesztette vissza a Bürokrácia pöcsétes kebelén, mert az első és leglogikusabb választás a fejlődésre modern, globalizált korunk új lingua francája, az angol. (Vagy a juroszpík.)) Minden más akkora hendikeppel indul, hogy a specializált helyszínektől eltekintve a dolgozó beavatkozását igényli már ahhoz is, hogy szinten maradjon.)

Szerintem megint szusit fogok rendelni, bár azért vacillálok még, mert nem ártana lassanként valami anyagot is az arcomba emelni. Például valamit, ami disznóból készül.