Már megint nem tudom, mit csinálok, de az biztos, hogy köze van egy táblázathoz. Ha végre bejön hozzá az összes adat - hát, nem vizelnek vért az erőfeszítéstől az érintettek -, akkor megint állhatok neki, és egyesével bogarászhatom át, soronként.

Az ebéd rántott sajt volt, fűszeres krumplival. Hibalista: a krumpli nem volt fűszeres, viszont kicsit mantyogós volt a kondenzvíztől, a sajt meg úgy nyiszorgott a fogam alatt, mintha benne felejtették volna a műanyag csomagolást. Mindösszességében nem volt egy lukulluszi lakoma.

* * *

Az elmúlt hetek eseménye, hogy a magyar sci-fi és fantasy mocsár dedikált zombijai közül néhányan különféle helyeken ismét elővergődtek a kriptóriumból. Ez azért nagyon vicces, mert bizonyos események köré egész kis legendákat kerekítettek - hiába no, a múlt értelmezésénél jól jöhet az a bizonyos meszesedő falú írói véna. Baj csak akkor lehet, ha a különböző elméletek egymással, önmagukkal, vagy ne adj' isten, tényekkel ütköznek, mert akkor már megint hisztizni kell. Egyes résztvevők meg felháborodva emlegetik, hogy a történetet egyesek úgy kezelik, mint egy szappanoperát. De hát ha egyszer az, akkor minek kezeljük, kérem? Túlhúzott reklámszünetnek?

* * *

Időközben a Duna is folytatta a nemrégiben megkezdett fenyegető megmozdulásait. Szörnyű világ lenne, ha rám lennének szorulva az önkéntesek - de az mégiscsak egy vicc, hogy a szélessávú internet korában nem tudom kideríteni, hogy hol lehetne jelentkezni, ha minden kötél szakad.