A tegnapi borfesztivál csak azért nem lett végül teljes kudarc, mert a végén söröztem. Vagyis inkább helyette. A korábbi alkohológiai kiképzések hatására kicsit megnyünnyedtem ugyanis délutánra, végül aztán, két órás habozás után feltámadt bennem a harci szellem, és felhívtam Misztörendőzánt, hogy egye bálna, mégiscsak menjünk ki. Támadásunk bátor volt, viszont elakadt a szervezési hiba és a vártnál jóval nagyobb számú érdeklődő által emelt akadályon. Ezért idővel kifordultunk inkább az eléggé ingerült tömegből, és összevártuk Misztörendőzán régi ismerőseit, akiknek velünk ellentétben volt esze, és délután macera nélkül bejutottak. Be is voltak már állva. Aztán a belga sörözőbe ültünk be, ahol gyorsan feltöltöttem magamat sörrel. Továbbmentünk valami helyre az Oktogon közelében, ahol az a fajta tömeg vihogott és nyálzott, ami gond nélkül elfog öt négyzetméteren belül minden egyes repeszt egy óvatlanul ott felejtett nyelesgránát robbanása után. Aztán meg pánikba esik és ledarálja magát. Ezt hamar meguntuk, annak ellenére, hogy kiszúrt bennünket két kolléga, és az asztaluknál vedeltünk még egy kicsit, és Misztörendőzánnal karöltve leléptünk.

Ma hitelpapírokat böngésztem, családilag ebédeltem, összevesztem jó anyámmal, szóval majdnem minden szép.