Vérzik a bölcsességfogamnál az íny. Folyamatosan. Ezért véríze van a számnak. Kicsit fémes, kicsit sós. Legalább nem üres.

Félek. Aggódom. Az összes kicsi faszom tele van. Nem akarok a holnapra gondolni, amikor négy év után lehet, hogy nem lesz munkám. És az állandó faszkodások miatt kezdem elhinni, hogy tényleg nem értek semmihez. Hogy semmit sem ér az életem. Amit eddig csináltam. Amit még csinálni akarok. Az egzisztenciális bizonytalanságról már nem is beszélve.

A fosvulkán ez már csak dob egy lapátnyival ebbe a csodálatos talicskába.

Ha megfizetnének, lassan már politikusnak is beállnék, annyira szét vannak rohadva az illúzióim.