hétfő, március 19, 2007

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy hithű kormánypárt-hívő vagyok.

Egy.

"(...) Mondjuk, az is tény, hogy magyar állampolgárságtól például akkor lehet megfosztani valakit, ha azt az külföldi állampolgár felvette, és a kérelem benyújtásakor olyan, valótlan adatokat szolgáltatott, hogy a valós adatok ismeretében az elbíráló hatóság az állampolgárság megadását megtagadta volna. Az analógiát kifejtve: ha pofán hazudtál minket, és még be is vallod, akkor legalább te, személyesen, takarodjál már elfele, és ne bazsalyogj a képernyőről, te öszvér. Legalább jelöld meg a politikai utódodat, és te, népünk vezére, te szimbólum, te, vonulj vissza. Az utódodat se fogom szeretni. Az ellenzéket se. A francba, ki marad? (A Kétfarkú Kutya Párt, ofkoz. (Update: a Kétfarkú Kutya Párt ostoba sötétzöld-gyülekezetté vált a szememben azóta, így rájuk sem fogom kidobni a szavazatomat.))

Tudom, nekem, mint köztisztviselőnek, pártfüggetlennek kell lennem. Attól véleményem még van, és a magyar politikai közélet egészére nézve nem kimondottan hízelgő, és a nyomdafestéket is csak erős viaszolás után tűri."

Én, mint tisztességes bürokrata, az összes politikust utálom.

Csókolom, vétel és vége.

Nincsenek megjegyzések: