Ez azért így nem rossz. Esküvőre kéne mennem, de Blimey bezárt a lakásba, jól. A helyzet komikumát majd akkor értékelem, amikor a segítőkész ex-Kocsmatöltelék kiszabadított végre.

Ki tudnék jutni, de akkor újra kéne üvegezni az ajtót, és arra most nincs kedvem, szóval zen leszek, és hiába feszít a nikotinhiány és az idegesség, nem bántok semmit.

Nem, hiába nem gyújtottam még rá ma, ki fogom bírni bazmeg, amíg ideér.