Az úgy volt, tanárnéni kérem, hogy kibaszottul elaludtam.

A munkaidőm nyolckor kezdődik, és én nyolckor ébredtem. Fél kilencre már benn voltam. Ami kimaradt: borotválkozás, reggeli, kávé. Elvileg nem történt semmi visszafordíthatatlan, hadd ne mondjam, hogy irreverzibilis.

A szívességnovellát leadtam (nem lett tökéletes, de talán megteszi), a Frontline kipofozásának most esem neki - akárhogy alakuljon is, holnap leadási határidő, még ha amolyan kezdeti is. Muszáj azt a benyomást keltenem, hogy tudom, mihez kezdünk ezzel a hirtelen jött lehetőséggel (és a megírandó oldalak számának növekedésével), főleg, mert így is van. Már csak meg kell írni és meg kell rajzolni. Gyerekjáték.

Megnevezhetetlen dolgok zajlanak a gyomromban. Shoggoth ettem, vagy mi.