A szertartásról sikerült tegnap lemaradnom, a lakodalmon viszont részt vettem. Igazi ingyenélő featjeim vannak, kérésre adok leckéket is. Tapasztalatom szerint megfelelő mennyiségű sörrel minden elviselhető. (A baráti társaság belvillongásai is.) Igazán nem a szervezőkön múlt, és az idő harminc százalékában egészen királyul éreztem magam. A fennmaradó időt az baszta el, hogy már megint meg akarták mondani, hogyan kellene nekem mulatni.

Ja, és a részegek igazságérzetétől fűtve tájékoztattam egy régi cimborát, hogy a közvélekedéssel ellentétben kurvára nem vagyok tökéletes. Ez, úgy tűnt, meglepte. Revelációk, olcsón, tőlem.

Ma rettentően másnapos voltam, és egész nap a szobámban kattintgattam - Leviathan meg GANTZ -, meg kiittam pár kisebb teljesítőképességű víztornyot. Aztán irány a szülői ház, kaja, pakolás, duma, megint haza. És most, miután ismét előrevergődtem pár métert a Frontline-nal, elmegyek aludni.

Érzem, holnap rémesen fogom utálni a világot. (Viszont megint kaptam két köteg póréhagymát édesanyámtól - én lusta vagyok venni, de imádom -, szóval egy darabig megint extra adag rágó fog fogyni, és csínján fogok bánni a szénsavas dolgokkal délig.)

* * *
A leginstabilabb szálloda: a Nátrium Hyatt.
Már annyi embert bántottam vele, hogy itt az ideje, hogy a neten keresztül is inzultáljam a népeket.

Kérlek, ne bántsatok.