Na, félelmetes volt ez a nap, és messze még a vége. Persze, otthon felejtettem a telefonomat, amikor keresnek, ezzel párhuzamosan öldöklő küzdelmet folytatok egy kórokozóval - ha kiirtottam, megy belőle egy grafitba modellezett példány a kandalló fölé, trófeának.
Lehet, hogy annak a rágóízű román illetőségű áfonyalikőrnek is köze van irgalmatlan állapotomhoz, amit tegnap kaptam Erdély-járó anyámtól, és amit az utolsó Orient Express-játék alkalmával el is fogyasztottunk, némi sör társaságában.
A tűzoltó végül meghalt, de előtte még kétszer megmentette a parti kollektív seggét. A gengszterem csak egyszer. ("Féktáv, nagyanyó, féktáv, muhahahahahaaaaa.") De hogy mennyire gyűűűlöltek a végére a többiek, jaj, mamám...
Szombaton lakásavató-szerűségen voltam. A lakás elvileg már fél éve kész van, a gyakorlatban a múlt héten fejezték be az utolsó ismert garanciális hiba kijavítását a kontár férgek. Nem kicsit volt ideges a tulajdonos, bizonyos Ambivalens.
Na, egyelőre ennyi. Két-három nap, és ember leszek megint, már ha valamelyik helyszínen a kezemben nem talál maradni az arcbőröm, mert ebben az esetben azt is ki kell várni, hogy visszajöjjön. Méréseim alapján az inkompentencia az egyetlen olyan ismert jelenség, amely a téridő torzulása nélkül képes elérni a végtelen mennyiséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése