...hát klónozz le, baszod.

A mai nap egy teljesen új típusú Adminisztratív Foshalom feltöltési munkáival telt. Ezen ment a rinyálás a múlt héten, és úgy döntöttem, hogy mostantól baszok az elsődleges munkám közepébe - igen, annak a közepébe, amiért elvileg fizetnek -, nem megyek helyszínre sem, ehelyett egy húsz oldalas adatlaphoz próbálok tölteléket gyűjteni. És milyen jól tettem. Kettővel végeztem is, úgy, hogy az adattartalom a kettő esetén kábé harminc százalékban megegyezik. Amikor a projektvezetőm, akinek elvileg kölcsönadtak - a gyakorlatban viszont ezt a tényt magasról lefosták -, megkérdezte, hogy miért nem tartok vele a helyszínre, arcomon angyali nyugalommal dőltem hátra a mind szervesebb szagú székemben, majd közöltem:

"Hát, ha a Hivatal finanszírozza a klónoztatásom és a klón betaníttatásának költségeit, elvégzem, amire kérsz. Amíg ez nem történik meg, addig ez sajnos nem áll módomban. Nekem mindegy, hogyan bokszoljátok le, hogy ki ad nekem utasítást, felőlem nyugodtan mehetsz a nagykisfőnökhöz is, de amíg nem sikerül elérni, hogy egyszerre csak egy ember adjon nekem utasítást, addig én ezt a szart fogom csinálni, amin most dolgozom."

Miután pedig sikerült arról is tudomást szereznem, hogy a másik osztályon dolgozó kolléganő - akivel annyira szeretnek összehasonlítani, hogy neki sikerült - elárulta, hogy neki a négy projekt adatlapjának kitöltése három napjába került a múlt héten, és csak a maradék két napon kellett helyszínre mennie, úgy éreztem, mégsem tévedtem, amikor úgy gondoltam, nem én vagyok a makkarcú, amiért ugyanezt négy helyszínen töltött nappal és nyolc projekttel nem sikerült ugyanannyi idő alatt végrehajtanom. Egy ideig ugyanis komolyan kételkedtem a képességeimben - velem szemben pedig kevés nagyobb vétek van, és kevés dolog miatt tudok ennyire haragudni.

Azt, hogy ha valaki tudatosan vagy akaratán kívül eléri, hogy megkérdőjelezzem, mit érek, azt olyan mélyen vetem meg, hogy olyan mélyre köpni sem tudok. És elég keményen kell pedáloznia, hogy egyáltalán emberszámba vegyem.

Kiváló lesz az összhang, én már érzem. Kevés olyan méreg van a morálra, mint én, amikor bajom van a vezetőséggel, és eléggé rühellem őket ahhoz, hogy ne rázzam le magamról a baromságaikat, mint kóbor kutya a vizet.