Suit dreams

Elég nagy hülye az én tudatalattim. Ma éjszaka megint elővette a sufniból a "csökkentett gravitációban ugrándozom, és éppen kezdeném élvezni önnön különlegességemet, amiért ilyet tudok, amikor jön valami pöcsmög külső körülmény, és megakadályoz az elszállásban" forgatókönyvet. Más kérdés, hogy ez a külső körülmény ezúttal egy negyvenes, bajszos pöcsmög volt, egy öt év körüli lánygyerekkel, ezért álombeli énem csak fenyegetőzött, vér nem folyt. Még az álombeli gyerekek pszichéjét sem nyomorítjuk meg egy életre. (Hogy miért a bal kezemben volt az összecsukott Benchmade, amit kubotanként akartam használni, azt nem tudom.)

Aztán váltás. A következő jelenetben egy vörös energiapáncélban feszítő alakulat taktikai felelőse voltam. Nem, nem haltunk meg. Csak majdnem. Amire rájöttem, hogy az a valami, ami a chtulhoid monsztákat idézi csilleszám, a futószalagon vonuló plüssfigurákba van rejtve, eléggé elnyomtak minket, de végül is egész jól megúsztuk. Az viszont elég idegesítő volt, hogy a látómezőm jobb alsó sarkán feszítő automappal is alig találtam meg a sok lúzert, akiktől sikerült elszakadnom, ráadásul ott kellett pöcögnöm a felszabadított létesítményt elözönlő fogyasztózombik között, vörös energiapáncélostul, mindenestül. Visszaköszönt az előző jelenet, mert a gravitáció ugyan nem hatott meg, viszont túl magasra nem szálltam, így szép három-méteres ugrásokkal tudtam furakodni közöttük. Aztán megint megteltek a futószalagok, egy fura külsejű mélytengeri polipfaj - nem, nem kalmár, hanem oktopusz - barna színű, plüss változataival. Lerugdostam őket, oszt' béke lett.

Aztán egy osztályteremben köröztem. Még mindig pirosban. Hogy mit kerestem ott, azt nemtom, de remélem, tanítani nem kellett. Mert azt nem csináltam. A tizenévesek közül akartam kiválasztani egyet, mivel tudtam, hogy az az egy, nos, az nagyon veszélyes, és még idejében el kell kapni. Gyanússá is vált egy ázsiai vonásokkal rendelkező lány. Nem, nem volt rajta iskolai uniformis, és csápok se voltak. Egy se. (Ha francia iskoláslány lett volna, attól lehet, féltem volna. "Französische Schülerinnen schiessen besser", ahogy a MOHAA mondja.) Sajna, a missön félsikerrel zárult, mert felébresztett a vekker, de tuti, hogy ha sikerült volna rávenni, hogy a szemembe nézzen, akkor elkaptam volna a kis nyavalyást. A szeme zöld volt, arra emlékszem. Pont olyan zöld, mint az előző jelenetben az automapon a baráti egység. "Friendly-zöld."

Most épp alig élek, de nem nagyon tudom, mi lehet az oka. Összeszedhettem valami kórságot.