Cont(r)act

Jaaa, tényleg.

Hát kijelölésre került ma a napalmtámadásra kijelölt terület. Kurva nagy repülő tankerekkel fogunk elhaladni a célterület fölött, és millió bruttó regisztertonnányi izzó halált fogunk zúdítani a mit sem sejtő papírfecnire. Aztán fordulunk még egy kört, és megjátsszuk ugyanezt forró molekuláris savval is. És parkolót építünk a helyére. Halálhörgés, siralom, bazmeg.

Amikor először hallottam, mit és hogyan gondolnak, akkor úgy voltam vele - miután visszatuszkoltam a szemem az üregébe, mert a meglepetéstől kicsit meglazultak a tartóizmok -, hogy először szeretném ezt leírva látni. Nem voltam színjózan, amikor elhangzottak a számok és a tervek, így nálam megbízhatóbb hírforrást nem lett volna nehéz találni a témában, de hát beröffentek a Manyinéni-modulok, és elmondtam pár embernek, amit hallottam (mint az sajnos kiderült, nem csak hallani véltem). Válaszul hitetlenkedő röhögés érkezett. Aztán megérkezett írásban is. Nem tudni, melyik a rosszabb, ha minket néznek madárnak, vagy ha ők azok: vagy a tapasztalatlanság keltette mélyhomály az áthatolhatatlan, vagy pedig tudják, mit cselekszenek, mely esetben még jobban röhögök.

Magamura-szan gépre kapott, én a magam részéről inkább az ágyúzás mellett döntök, mert amellett lehet kávézni, különösen, ha a lőszeradagolás olyannyira automatizált, mint az én esetemben. Meg hát ekkora célpontot alapvetően kurva nehéz elvéteni.