W33py.

Olyan nekem a Torment zenéje, mint egy simogatás. Ritka vendég, amíg itt van, és ellátom mindennnel, amim van. Idővel kimerül majd, nem bírja tovább, és elmegy valahová máshová. Eljön az idő, amikor hiába hallgatom meg újra, nem fog megmozdunlni bennem semmi. Addig hallgatni fogom.

(Részeg vagyok, mert itattak, és mint ilyen, érzelmesebb a kelleténél. Van más is, ami miatt érzelmes lehetnék, de nem leszek. Annál azért profibban tudok felejteni.)

Megszereztem, hála a Google-funak és a hajnali eltökéltségnek. A világ ma is hideg volt és sötét, akárcsak tegnap, amikor ajándékra vadászva alámerültem belé. Nagyapám születésnapja és apám névnapja volt az apropó. Nagyapám bort kapott - nem értek, hozzá, lehet, hogy átkúrtak, de a 2004-es Bock cuvée, amivel közösen végeztünk (egyebek közt) jó volt, és maradt még két másik, hogy emléke maradjon az ajándékozás tényének -, apám pedig könyveket. Kár, hogy nem volt időm korábban elolvasni őket, mint hogy odaadtam volna.

Írnék hangokról, amik pengenek, amik fújnak, amik hátteret képeznek, amik zörögnek, de nem tudok. Ma azért nem tudok, mert be vagyok állítva, holnap azért meg azért nem fogok tudni, mert nem akarom majd, hogy az emlékek meg az érzetek, amiket keltenek, rajtam kívül bárki tudomására jussanak.

Fall-from-Grace: You know, Nordrom, you are perhaps the cutest little rogue modron I have ever encountered.
Nordom: 'Cutest' is a subjective term. I prefer the designation "fearsome cubed warrior".
Fall-from-Grace: Of course! That's why you're so cute.

Na, látjátok? Elmúlt.