Vannak emberek, akiket még a "sírva hánytam a gondolattól" kifejezés is meglep. Komolyan mondom, micsoda nyárspolgárok vannak... benti népszerűségem váratlan, de a meglepetés részemről azért lehet, mert én napi huszonnégy órában vagyok összezárva önmagammal, ellentétben azokkal, akiknek csak napi maximum nyolc órában kell elviselniük.

Délelőtt végre életmentesítettük a hűtőt. Ha az eredmény eléri a szeméttelepet, szentségtelen reakció veszi kezdetét, és a Biohalál visszatér teremtőihez, akik majd egy cipőszagtalanító aeroszol, egy félig elhasznált Safeguard szappan és három zacskónyi Pur utántöltő segítségével próbálják majd elodázni elkerülhetetlen végzetüket. Heroizmus lesz itt, szakmányban. De legfeljebb évek múlva. A Biohalál nem kúszik túl gyorsan.

("Miért van az az érzésem, hogy ez itt egy tragédia, aminek mi még csak a prológusánál tartunk?")

Amúgy egy nagyobb projekt szinopszisát írom épp. Már régóta tervezzük, és nemrégiben sikerült végre lezsírozni a tervezett történéseket. "A körvonalak már megvannak, innentől már csak árnyékolni kell", ahogy Zuzu mondta annak idején drapéria-rajzolás közben. Éppen Lemtől lopok. Kicsit. Illetve mit is beszélek, hagyom, hogy hasson rám a vén gengszter.