Desztillált unalmat iszom másfél literes kiszerelésben, laboratóriumi tisztaságú nyűglődést harapok mellé. Ez kitart napi nyolc órát. Véresen brutális. Az egyetlen változás, hogy nyilatkoznom kell a vagyoni helyzetemről - köztisztiknél kétévente esedékes gyarapodásértékelő kurvaannya. (Más kérdés persze, hogy az ilyesmivel elkapható köztisztik nyilvánvalóan nem fogják bevallani azon vagyontárgyaikat, amelyek megszerzésére a bértábla alapján nem lett volna lehetőségük, így aztán ez az önbevallásra épített rendszer legfeljebb akkor hozhat némi hasznot, ha a be nem vallott vagyontárgyakat lebukás esetén mondjuk a szegényeknek adják. Ami persze nem fog megtörténni. Szerintem a köztiszti autópark nagyobb, mint képzeljük, bár most lehet, hogy csak én vagyok nagyobb paranoid suttyógép a kelleténél.) A mérleg az én esetemben nem olyan elkeserítő, mint lehetne, de nem is valami nagy szám. Összességében gyarapodásról számolhatunk be itten, a Szivatal aprócska, és minden jel szerint létrehozása után rögvest el is feledett főosztályán. Anyagilag is. Míg odakint, meg másutt, dúl a választásközeli balfaszkodás, annak minden, hivatalokra gyakorolt elmeháborító hatásával együtt, addig mi, de legalábbis én, hónapos retekké unom az agyam, lassan második hete.

Hétvégén kineveztem magam Élveteg Rozmárnak. (Az Élveteg Rozmár Kistérség. Brosúrát mellékelek majd magamhoz, komolyan, hogy számon tudjam tartani a tévképzeteimet.) Aki hajlandó másfél órán keresztül forró vízben áztatni magát, amíg ráncos nem lesz, mint egy félig főtt csecsemő, és boldogan prüszköl közben, az nem lehet se lajhár, se mormota. Marad a Rozmár. (Teszem hozzá, kizárólag magamnak osztottam jogosultságot a Néven Nevezésre. Mindenki másnak rossz leszen.)

Időjáráskontrollal. Az a nem egyszerű. A mai nap fél órát töltöttem kábé Szivatalon kívül. Ez volt az az összes fél óra, amikor nem kavarogtak identitászavaros hópehely-kezdemények az ablak előtt, légiókba verődve. Amikor én kinn voltam, nem esett semmi. Semmi. Szovjet-Oroszországban Misztika állítása szerint megtettek volna időjárás-felügyelő továrisnak, sebtében.

De mert itthon elfecsérlik a tehetséget, brühühü, maradtam az, ami.