A humor a legaljadékabb módja annak, ahogy a világ eseményeit látni lehet. Mert van benne empátia, igenis érzi, nem csak keresztülrohan a világon, és mégis, ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - kiröhögi a szenvedést, és mindezt úgy teszi, hogy feledve a humanitást és az álszentséget, mink is röhögünk. És utána, ha elég kitartóak vagyunk, elszégyelljük magunkat.

A világ egyik fele bőszen vigyorog a söröskorsóba, a másik csendben, amúgy ambivalensen felháborodik, miközben az utóbbi idők Legnépszerűbb Diktátora kábé úgy tűri az amerikai katonai orvos által elkövetett súlyos magánszféra-sértegetést, mint egyszeri tesztállat az állategészségügyis matatását, és fáradt a fickó nagyon. De gyorsak a fiúklányok, ha a legmegfelelőbb példáról van szó, nagyon, nagyon gyorsak. Hírértelmezés innen, a jóöreg alapján.

"BREMER:
What makes you think he is Saddam?

SOLDIER #3:
Well, he dropped nerve gas on me.

BREMER:
Nerve gas?

SOLDIER #3:
I got better. "

Eredetileg az egészet beidéztem, de mert a dizájnra mégis ügyelnem illik valamilyen szinten, végül kivágtam. Mentsük meg a görgetőujjakat.