Na jó, a mókuskerékről egy kicsit most ennyit. Sz'al írókör.

Indult egyszer egy baráti társaság, akik ugyan azt sem tudták, mit jelent komolymegbecsült írónak lenni, de a dolgot körüllengő misztikum és a fiatalos lelkesedés elég erőt adott ahhoz, hogy az első, kicsi, savanyú babérokat learathassák néhányan.

Persze, kinek-kinek más babér jutott, de mindegy, hiszen a másiké is szép, meg a mienk is, és különben is, aki végül nem levéllel a kezében rohangászott, leginkább azért tette, mert mást, máshol, máshogy akart írni és csinálni, mint a babérkommandósok. Ezzel nincs semmi baj.

Csakhogy a babérosok elkezdték a babérbiznisz aktuális szarviharait a csizmájukon és az arcukon bevinni az Írókörbe, ott, ahol ilyesminek helye nincs. És ellenszenvek alakultak ki, stiláris inkompatibilitások játsszák a napalmtangót.

Az Írókör meg vonaglik és szenved, a személyes rokonszenvek a pattanásig feszülnek, ezekbe kapaszkodik mindenki, és reménykedik, hogy ez elég legyen, hogy ne, ne szóljon be, hogy ne, ne rúgja fel az asztalt. Megértésnek, kommunikációnak nyoma sincs, a banda NotWorkGroup jelleget öltött, és minden kibaszott bolhát elefánttá fújunk. Mert minden virtuális csata vége az, hogy "majd megbeszéljük", az internetes kommunikációt hibáztatjuk, a saját faszságaink miatt. Ezeket a témákat, amik szóba kerültek, egy levelezőlistán is meg kellett volna tudni vitatni. Minősítettük magunkat. A józanabbak - és jobb pillanataimban én is ezek közé tartozom - gondolkodnak a megoldási lehetőségeken, de tekintettel arra, hogy a csoporton belüli demokrácia jelenleg nem működik, hanem üvöltőparti van, nincs reális mód bármelyik alternatíva keresztülvitelére.

Csak egy mód van: mindenki vesz egy mély levegőt, amnéziát kap, és elkezdjük az egészet elölről. Ahonnan elindultunk.

Ha egy csoport nem akarja, hogy megmentsék, hanem pofán rúg kétszer, én nem fogom megmenteni akarata ellenére, inkább meglépek a fedélzetről a kapitány Upmannjával, és befarolok a mentőcsónakkal a még nem pánikoló és dühöngő utastársak kimentésére.

Ez van. Kérdés az, hogy mikor döntök úgy, hogy már eleget kaptam a pofámba. Mert az Írókör lényege nem a szervezet, hanem az emberek, akik benne vannak - az Írókör nélkül tudok fejlődni, az ott megismert emberek nélkül nem. És az utóbbiak akkor is megmaradnak, ha az elsőből már kiszálltam.

Érje meg írókörösnek lenni.