Itt ülök lecsúszott sliccel, négyszázadszor fut végig a The Truth a Clawfingertől, véremben lobot vet a koffein és a taurin, az irodámat véglegesen és visszavonhatatlanul elbitorolta tőlem a Papírhalom, ennek ellenére jól vagyok.

Mert. Pénteken játszottunk vámpírossat, érdekes volt, meg kéne tudakolni Paszulykarótól, hogy pontosan mennyit is lopott másoktól, mert amúgy eléggé jó regényciklust lehetne csinálni abból, amit eddig elmesélt. Van annak egy borzongató fílingje, amikor három, egyenként hat-nyolc órás játékalkalom után öt perc alatt helyükre kattannak a relék, és a sztori hátterének egy része megvilágosodik; a játékosok pedig egy vámpírként, elfúlva közlik, hogy "tejóúristen, hát mekkora szarba tenyereltünk?!" Tud nagyon, na.

Mert. Az írókörös találkozón végre kifakadt egy régi konflikt, és ha ügyesen üvöltözöm, még meg is oldjuk a végén. Persze, amekkora hisztis faszokkal van körbevéve a kevés nyugodt lélek, még simán előfordulhat, hogy valamék hiperegó farkát felvágva távozik. Mi tagadás, az elmúlt három találkozó, az elmúlt háromnegyed év összesített eredménye alapján kezdek arra a következtetésre jutni, hogy én személyesen nagyjából mindent kihúztam az írókör működéséből - barátokat szereztem, és egy olyan korrekt négy-öt fős kört, akik akkor is kritizálják a dolgaimat, ha többé nem vagyok tag -, innentől fogva az öntelten járók egyre inkább káromra vannak. A Személyeskedés Démona utolérte a bandát, és ha nem sikerül hamar leönteni napalmmal, lehet, hogy átadom neki a terepet, hadd játsszon a maradókkal. Kár, mert most frissítettünk vér megint, belépett Xena, rajta kívül még Minden Szőrszálak Mestere, és Döniroú. Meglátjuk ezt még. Viszont abból picsára elegem van, hogy elvileg demokratikus meg elfogadó bandában megint annak van igaza, aki hangosabban üvölt. Tessék megbaszni, én nem ezért jöttem. Láb már irányzékban az asztal felrúgásához, mostantól lehet visszahátrálni a frontvonalak mögé. És someone's gotta make a stand.

Mert. Hála a jóégnek, legkedvesebb katalizátorom, Gótügynök visszatért a messzi északról és ismét EMP-zhetjük a jónép agyát - neki köszönheti a nagyvilág a Huzalozott Tepertőst; magam a Népszerű Man in Black és a látványomra sorfalban spárgát dobó klónozott menyecskék imidzséért lehetek hálás neki. Súlyos fazon amúgy, szinte kivirágzik a neten, élőben meg hallgatag, mint egy morózus fikusz. Noszóval, csetelünk éppen, amikor elröffenti, hogy "azon gondolkodtam, a rendőrség jelszava lehetne a NOKIA alapján stílszerűen az, hogy POLICE - Correcting people." Erre nekem is eldurrant az agyam: "KGB - Collecting people", és visszavonultam a versenyzéstől.

És mert. Csill meghívott a születésnapi bulijára, amire hiperprosztó módon nem vettem ajándékot, csak szerény, de punnyatag személyiségem bevetéssel tudtam emelni az est fényét. Jól éreztem magam nagyon, pedig bizonyisten csak két kávét ittam, dohányozni meg - az erősen nemdohányzó sorstársakra tekintettel - végképp nem dohányoztam, feszült is voltam, mint egy laprugó. De az önuralom szobra voltam, és erősen nem gondoltam a pénztárgép ajkaim közé kapott szűrőbetét selymesen torokkaparó érzésére, így belefeledkezhettem a társaságba jól.

Szóval ennyi. És most itt rohadok megint.