kedd, június 28, 2005


Iter-ráció. Iteráció. Tovább iterálhatatlan. (Citera? Neeem.)

Azért sejtettük, hogy az öreg EU jó még a kompromisszumokban. És mint ilyen, természetes tehetsége van olyan dolgok egybeédesgetéséhez, amelyek amúgy egyáltalán nem kívánnak egy helyütt maradni.

Na most már csak az kéne, hogy én... de nem, nem, ott még láthatólag nem tart a tudomány.

Punnyadt egy tócsa vagyok én, kérem, erre megint mozgásra kényszerítettek. Teremfoci, meg kosárlabda. Lehet, hogy ezt heti egyszer még tudnám is csinálni, de a helyzet az, hogy holnapután megint kell. "Na, ott kell kimenni." (A térdem roppant egyet, de nem esett szét. Én mindenesetre megijedtem. Ha ezek miatt a pöcsmagok miatt lesérülök, a saját letépett lábammal fogom őket agyonverni, és obszcén mintákat vések a homlokukba a csonkkal. Aztán, aztán durván meg fogom őket alázni.)

Nincsenek megjegyzések: