Nem fékezünk, senki kedvéért.

Tegnap este egyszerre adtam a koleszterinszintemnek, a vércukromnak, a gamma-GT-mnek, a tüdőmben tanyázó Slimey-nak, az esetlegesen idáig megmaradt jóhíremnek, és a pénztárcámnak. (Kiraktam egy polcra való bocsánatkérést a vitrinbe, aki igényt tart rá, az vegyen magának nyugodtan.)

A szilvapálinkát, amelyet kivégeztünk, Ördögasszony hozta anno, csak én otthon, magányosan nem akartam nekiállni. Az efféle "csoportosan elkövetve" jellegű italpusztításokra viszont mindig akad jelentkező.

A kíméletlenül felborított Trabant, valamint a pajkosan bámuló, festett, lenőtt hajú, negyvenes ablakmosó hölgy története igaz, megerősítem az állítást. A gerincemen végigfutó borzongás politikailag teljesen inkorrekt, viszont zsigeri. (H.R. Zsiger, a híres szobrász/banánfejrajzoló.)

Érdekes, nem is fáj a fejem, csak a vizet fogyasztom lelkesebben a szokottnál.

Lassan majd össze kell kapnom magam, és hazazúznom, megetetni a vakarcsot. Aztán, aztán lehet, hogy aludni fogok.