(Kitesztelem a képfeltöltési funkciót)

Ez az egyik kritikám főszereplője volt, igen, egy MP-40-es. Kezdő fegyvermeleg vagyok, de az alapelvekkel úgy-ahogy tisztába jöttem mostanra. Ez azért is jó, mert kevésbé fogok így mellélőni, ha-ha. Szóval igen, szerkesztőségi összeröffenés volt. A fejlődés egyelőre ígéretes, ha a lelkesedés kitart, az összeszokás és az elkerülhetetlen szelektálódás után ebből a bandából egészen ütőképes irodalmi-grafikus halálkommandó válhat. Bár persze nem egy literátori atomvillanás az eddigi produktum, de aki effélét várt - úgy értem, nem csak beszélt róla, hanem komolyan el is várta -, arra még amúgy is ráfér néhány sztratoszférából történő zuhanás. Amit én arcomon kaján vigyorral, ölemben pattogatott kukoricával fogok végigasszisztálni. Remélem, nem volt ilyen, mert nem áll szándékomban megértőnek lenni.

A tegnapi nap egész kellemesen végződött, és beküldtem a jelenlegi projektet is mészárlásra. Ezt sikernek könyvelném el, ha nem kellett volna látnom, mi történt a kolléganő részprojektjével. Elárulhatom, nem járt túl jól.

Emiatt azért aggódom némileg.

Más kérdés, hogy manapság többet adminisztrálok a munkával kapcsolatban, mint amennyit effektíve végzek, de ha a vezetőségnek ez kell, ezt kapja - már annak is tudnék örülni, mondjuk, ha arra lenne időm, hogy a legújabb marhaságokkal teli szabályzatot el tudnám olvasni két projekt között.

* * *

Ja, Újvári úr meg éljen nemi életet egy víziaknával.

Mottónk: "Te... te... te... szerepjátékos!"

A szerepjáték, mint hobbi, nagy nehezen levedlette ifjúkori félreértés-bőrét, amelyet nagyrészt a szenzációéhes bulvárfirkászoknak és a hitbéli hovatartozásukkal közvetetten összefüggő csőlátásban szenvedő prédikátoroknak köszönhetett. Mostanra hosszú, kemény kampánnyal és a hobbi hétköznapivá válásával sikerült elérni, hogy tízből már csak mondjuk három alulképzett szülő keresi elő a sufniból a gázüzemű Mobil Máglya (TM) szettet, ha a szerepjáték szóba kerül. Már kezd ott tartani a köztudat, hogy elfogadja: az efféle kockadobálós szeánszok során sem gyerek, sem háziállat, sem törvény nem sérül - elhiszik mostanra, hogy a fekete kakast még gépszerelési rituálékhoz sem használunk, legfeljebb viccelünk ilyesmivel.

Erre jön Ön, kedves Újvári úr, és sikeresen belerúg a fekvő gyerekbe. Veszi Tomcatet - akinek az elhíresült Mortimer-ügyben a résztvevővel együtt nyújtott teljesítményét látva a politikai korrektséget teljes mértékig szem előtt tartva okádnék legszívesebben a sarokba - és egy laza mozdulattal összeköti a szerepjátékosokkal.

Az RPG-geekek között ugyanis nem kevésbé visszataszító, de társadalmilag mégis jobban tolerálható egyedek találhatók, ha már mindenképp a legalsó réteget akarjuk célba venni. Igen, egy népesebb RPG-s találkozó mindenképp sokkoló élmény - én szerencsére kimondottan szociábilis társulattal tartom a kapcsolatot -, ezért kell vinni sört, meg összefutni az értelmesebb figurákkal a helyszínen, és röhögni a többieken. (De nem érzek ki Önből ekkora mélyszociológusi vénát, ergo tessék nekem bemondásra elhinni, hogy így van. Ha már a többi orbitális ökörséget csont nélkül be tetszett nyelni. Ha az atomtudósok is ennyit kutatnának, mielőtt billentyűzet elé ülnek, akkor a Lajtán innen mindenütt csak radioaktív csavaranyákat lehetne kapni.)

Szóval tessék elhinni, kedves újságíró úr, akkor, amikor az ember egy tudottan és bevallottan kitalált szerepet játszva üti el az időt a barátai társaságában, ennek a csoportnak csak a töredéke fog cigányokról (edited: /romákról, mondom, PC), félrecsúszott tüntetésekről, önmagukat lebőgető politikusokról és faji indíttatásról beszélni - körülbelül ugyanakkora arányban tesznek így, mint az amúgy szavazati joggal felruházott népesség többi része. Az Ön által inszinuált katalitikus vagy gyűjtőhatás nem létezik másutt, mint az Ön túlfejlett, realitásérzékkel nem kellőképpen támogatott, és némiképp elnagyolt fantáziavilágában. Mi is csinálunk olykor hasonlót, de - Önnel ellentétben - ilyenkor nem billentyűzet, hanem asztal közelébe ülünk, és - szintén Önnel ellentétben - azt is tudjuk, mikor hagyjuk abba.

Nah.

És most megyek vissza aktát tologatni.