He’s waiting on last calls
Well listen to Method Man
Cause if you leave him the last line
Don’t leave him the brown kind
Born just a little to slow (x2)
Just a little too
Oh your lights are burning too
Just a little too
Oh just a little too
Cause if he picks up the wrong kind
You’ll know you'll be turning blind
Gun at your head
Lay him down just the wrong way
You know that he’s turning gray
Born just a little to slow
Oh your lights are burning too, burning too, burning to slow
Oh your lights are burning too, just a little too
Just a little too (x2)
Your lights are burning too
Just a little too
Oh your lights are burning too
Just a little to slow.
Cause if you leave him the last line
Don’t leave him the brown kind
Well listen to Method Man
So if you’re leavin' him callin'
You know you’ll be fallin'
Lights are burning low
Your stars are burnin' gold
Lights are burning low.
Your stars are burnin' gold
Born just a little too...
The Crystal Method - Born too slow
Szerencsére nincs a közelben senki, vagy már nagyon csúúúnyán elbántak volna velem. (Mondjuk felveszik, és visszajátsszák, ahogy danászom, de ez tényleg túlzás lenne.)
* * *
Nálam a billentyűzeteknek is története van. Nem túl izgalmas története, de olykor kevéssel kell beérni. (Ne mondd, hogy nem szóltam.) Szóval visszaemlékeztem én pár évvel ezelőtt, hogy egyszer volt idő, amikor a számítástechnika olyan fejletlen volt, hogy a művelt Nyugaton is megérte ilyesféle perifériákat gyártani alkalomadtán. Ma olcsó tömegcikk. Akkor drága tömegcikk volt. (Bizony, a klaviatúra-gyártás nem őshonos Tajvanon, nehéz is ezt elmagyarázni a fiatalabb generációk tagjainak *Srakker ügynök sóhajt és elrendezgeti az államköszvényt az ujjain*.) Naszóval, egyszer hírét vettem, hogy van a Hubay tér környékén egy számítógép-bontó, ahol lehet effélét kapni.
Én alapvetően az olyan típusú gépkonstrukciós elvek híve vagyok, amelyek eredményeképp lehetővé válik, hogy megfelelő felindultság esetén ugrálhassak az adott berendezésen, anélkül, hogy az ezt különösebben megsínylené.
Így esett, hogy 8.000,-Ft-ot adtam egy olyan billenytűzetért, amin még Windows gomb sincs. Bizony, ez egy ultrafapad 101 gombos. IBM logóval meg toll- és ceruzatartó vájattal abból az időből, amikor még számított az ilyesmi. Kibaszottul nem ergonomikus. Valamint tele van ujjnyomokkal. (Tisztességes emberek bottal sem biztos, hogy hozzányúlnának, még én magam is elbizonytalanodom néha.) És német nyelvűek rajta a gombfeliratok. Viszont lehet rajta ugrálni, elvileg. És úgy kattog, ahogy egy magára valamit is adó klaviatúrának kell, ami akkor különösen hasznos, ha valaki aludni akar a közelemben, mert így biztos hallani fogja, meddig dolgozom. Ebben ugyanis van anyag - nem véletlen, hogy ritkán veszem ölbe.
A 8.000,-Ft-ért járt volna egy 286-os gép is, meg igazán ősi pormacskapopulációk, de azért már nem mentem vissza. A nagyméretű, felesleges baszokkal amúgy is tele van a padlás, és tényleg.
Szóval most ezzel pattogtatok.
* * *
És közben eljutottam az FC Kahuna - Glitterball-ig. De lassanként el kell mennem, mert vár a sör. (Valójában dolgozni fogok.)
