Kezdem nem sejteni, hogy mi volt az, amit ma álló nap gépeltem. Úgy értem, összefolynak a részletek, nagyon, az elkent pixelek között meg hibalehetőségek tucatjai lurkolnak. Hogy miért alakul mindig így... no de sebaj. Holnap is nap lesz, várhatóan még szarabb, mint a mai. Ez azért is kár, mert a hétvégén kialudtam és feltöltöttem magam - ezek alapján az elvárható minimum lett volna, hogy az így összegyűjtött energia mondjuk szerdáig kitartson.

Ehhez képest már olyannyira a mai gondolkodásom részévé vált a "hátrakúrok mos'má'" életérzés, hogy indulat alig-alig kapcsolódik hozzá, olyasféle reakció ez, mint amikor térden csapnak egy gumikalapáccsal, te meg ösztönből felrúgod a rosszul helyezkedő dokit - és épp csak leheletnyit erősítesz a lábmozdulaton, hogy az óvatlan diplomás is tapasztalatot szerezzen a jövőre.