BCWT - part 4

Még mindig azt a megkezdett doboz piros Marlborót szívom, amivel eredetileg ideérkeztem. Tegnap elszívtam egyet, két nap kihagyás után, és az íze leírhatatlanul szar volt. Más kérdés, ahogy magamat ismerem, az otthoni k9rnyezetben idővel megint hozzászoktatom magam. A dolog még bizonytalan.

Hetedik nap

A hetedik napon egyes szédelgők megpihenhetnek, ránk azonban várt a tudomány, a technika és a kultúra, így Science Centerbe mentünk. Itt megnéztük az enyhén morbid Bodyworlds 2-t, amely Günter von Hagen utazó kiállítása. Ő az a vicces boncnok gyerek, tudjátok, aki - egyebek közt - öthónapos terhes anyát állít ki konzerválva, szépen felbontva. Amit csinál, az egyelőre tökéletesen legális, és a maga módján érdekes is. Morbiddá csak akkor válik, ha a szöveteket elkezded egykorvolt emberekként látni. A pénzt, amit rá kellett költeni, simán megérte, az viszont, hogy hétvégén gyakorlatilag nem lehet bejutni, annyira népszerű, számomra nehezen érthető. A Science Center normál kiállításai is elég érdekesek, kicsit emlékeztetnek a hazai Csodák palotájára, de nem annyira koncentrálnak az interaktív érdekességekre. Vagy csak nem annyira tömény. Bár volt olyan terem is jó pár. Este elpróbáltuk az esküvőt. Gáz is lenne, ha a nagy alkalommal egymásba botlanának a tanúk, meg ilyenek. Én persze hihetetlen profizmussal adtam elő a Bámész Tömeg szerepét. Esélytelen, hogy bakizzak a Nagy Alkalomkor. Utána vacsora, decensen iszogattam. Szerintem most már mindenki meg van róla győződve, hogy alkoholista vagyok. Vagyok is, de csak hobbialkoholista, nem csúfolom meg ezt a nemes sportot profizmussal. A végére egész belejöttem a társalgásba. Mondjuk, amin teljesen meglepődtem, hogy mennyire máshogy viszonyulnak egy felsőoktatási, esetemben főiskolai diplomához itt, mint otthon, vagy én. Otthon szokás megkérdezni, hogy "oké, na de melyik intézmény? Melyik szak? Netán Kodolányi?" Itt meg én éreztem magam kínosan, hogy bazeg, én egy a saját évtizedes presztízsét kannibalizáló menedzserképzőn végeztem, nem valami "komoly" helyen. Máshogy viszonyulnak a sikerhez is, de ez megint más kérdés. Szóval fura volt kicsit, de nagyon jól éreztem magam.

Nyolcadik nap

Elmentem plázadwellingelni. Csak azt vettem, amit akartam, vagy legalábbis azt hittem, hogy akartam, de a két útitársam - fogyasztózombik! - áldozatul esett a marketingnek. Vettem egy Timberline Mini Pit Bullt Cicoidnak, ha már kifizette nekem otthon, de azt nem sörözés előtt-közben kéretik elmondani legközelebb, hogy nem sima, hanem serrated pengét teccik akarni.



Egyelőre ilyen. Remélem, ilyen is marad, mert utálnék ezzel szívni. *hint, hint* Este átmentünk a leendő férjhez, zavarni, az is jól ment, mert tudunk. Haza, újabb nap.

Kilencedik nap

Ma lesz az esküvő. Nem tervezek semmi érdemlegeset.