Na, lássuk. Hazaértem, akkorát aludtam, hogy egész lajháróvodák vonultak el a kanapém mellett, szorgosan jegyzetelve, megittam a maradék instant kávét, tehát friss vagyok, elégedett, amellett pedig zen. (Időközben félbehagytam a jegyzetelést, aztán megint nekikezdtem.)

Ezévi Kanada-értékelő székfoglalóm bevezetőjeként el kell mondanom, hogy, mint egy kivándorolt magyar család vendége, a helyzetem elég sajátos volt, így azt, hogy milyen volt Kanada valójában, nem tudom elmondani. Legfeljebb annyit, hogy nekem milyen volt. Azokat írom le most, amik kimaradtak a helyszíni tudósításokból, aztán, asszem, elteszem a témát a temetőbe. Oké, egy-két giccses képet még fellövök időnként.

Na.

Egy. Kanada nagy. Úgy értem, tényleg eszetlenül nagy. Ez azzal jár, hogy förtelmesen sok hely is van benne, amit álnokul ki is használnak az építkezéseknél, kivéve a belvárosokban, ahol azért szép számmal nőnek irodaépületek. Az utcák, a komolyabb utak szélessége az észak-amerikai standardhoz igazodik (ettől függetlenül a forgalom a reggeli és délutáni csúcsforgalomban beragad, pedig nem is lassítják be úgy a közlekedésirányító lámpák, mint idehaza).

Kettő. Az ég szinte mindenütt látszik, ami Pest belvárosának szűk utcái után elég szokatlan volt. Pláne a színe. Triviális, tudom, meg ha gyakrabban mozdulnék ki a nagy magyar vízfejből, akkor gyakrabban látnám, de mit csináljak, ha ez csapott arcon. Városban vagy, autóban ülsz - szennyezed a környezetet -, fogyasztózombulsz, és közben olyan lehetetlenül kék az ég, hogy az tuti most mászott le egy nyomtató-tesztlapról. Furcsa.

Három. A boltosok komolyan segíteni akarnak, vagy legalábbis el tudják hitetni, és ez nekem elég. Alsó hangon szokatlan. Mivel én alapvetően hit'n'run jellegű vásárlási taktikát alkalmazok, nekem annyira nem jön jól ez a szolgáltatás, mindenesetre kedvelni való. És azok, akik negyed óránál többet töltenek egy tetszőleges boltban, bizonyára jobban is értékelik.

Négy. A kanadai sör elég jó. Sőt, meglepően jó. Na persze, egy cseh, német vagy holland sörrel szemben megítélésem szerint azért még alulmarad, de én alapvetően elfogult vagyok Európa iránt - egyrészt -, másrészt az ízlelőbimbóimat európai löttyökön treníroztam, így tán nem meglepő, hogy az ízlésvilágom is ehhez alkalmazkodott. Viszont azt, hogy a kanadai sör egyáltalán nem szemét, sőt, az ilyesmire érzékeny gyomrom szakvéleménye is igazolhatja.

Öt. Annak ellenére, hogy iszonyú mennyiségű szemetet termelnek, még többet, mint a nyugati fogyasztói szokásokat már majdhogy' két évtizede tanulgató magyar társadalom, az utcán mégsincs. Se kutyaszar, se szemét, se papír, semmi, ami nem oda való. Téboly.

Hat. A turistalátványosságok környékén a népek megtanultak szervezni. Keresztanyámék riogattak ugyan évtizedes történetekkel abból az időből, amikor még nem jöttek bele a dologba, de most nagyon szervezetten, nagyon olajozottan megy le az egész. Hétvége volt, ráadásul sütött a nap, amikor a CN Towerba mentünk, ez előcsalta rejtekhelyükről a Kattintós Turistákat, de tömegesen, igazi rajzás volt ez, a rémítőbb fajtából. Ahhoz képest irgalmatlan gyorsan fenn voltunk.

Hét. Nincs hét. Minek. Meh.