Esküvő. Kitűnő szervezési munka, apróbb bakikkal, főként azon az oldalon, ahol nekem kellett tüzet oltanom. Végül összejött mégis hiba nélkül az egész. Ezer szerencse a szervezőknek, hogy volt a közelben egy fürge geek - én -, különben a technika szopatott volna rendesen. De így, segítséggel ugyan, de le tudtam küzdeni az akadályokat. A pár imádnivaló volt, a szülők érzékenyültek elfele, oszt' vagy mutatták, vagy nem. Én speciel vigyorogtam ki a fejemből, mint aki kokaint nyelt, de nekem ilyen a fejem. És ilyen korban már nem illik sírni sem. Ebből a szempontból az este tökéletes. Egész este ingyen pia, bár vacsorázni is kellett közben - kicsit eklektikus volt a menü, de nekem azért ízlett -, de vagy az üvegben nem az volt, ami rá volt írva, vagy én nyertem el az égiek kegyéből egy Immunity: Gin-Tonic effektet. Tizenegy pohár után sem voltam beállva. Kicsit sem. A borókaszagú fintorgás is elmaradt másnap, ami külön gyanús. Általában olyasmire táncoltam, amit nem ismerek (mit nézel? sem ízlés- sem más rendőrség nem vitetett el.), de ez azért van, mert amit én ismerek, arra vagy pogózni, vagy okádni lehet. Hazatértünk, megnéztük az inkrimináló felvételeket, aztán elmentünk aludni. Missön teljesítve, részünkről innen már csak a ráadás. Nagy királyság volt, az meg, hogy a mindkét házasulót kedvelem, külön bónusz.
Tizedik nap
Korai kelés fél siker. Nem, ez nem egy vicces kedvű bőrgyógyász cégértáblájáról származó felirat, hanem a napunk mottója. Elmentünk a Niagara vízeséshez. Persze a kanadai oldalon, elvégre a magunkfajta naplopó európaiak (nem is tudom, mennyivel rosszabb az életszínvonal Nagy-Britanniában vagy Svédországban, mint az Egyesült Államokban, phfüejj) nem mehetnek oda vízum nélkül, és kanadaiak is csak útlevéllel. Hiába no, az útlevél az már csak ilyen mágikus pecsét, amely számolatlan terrorista cselekményt akadályozott már meg az idők folyamán, és egyszerűen le-he-tet-len hamisítani. (irónia, irónia) Anyway. A vízesés olyan gyönyörű, hogy azt már önmagában büntetni kéne, és büntetik is, turistalátványosságokhoz illően vérlázító árszínvonallal. Jó anyám szopóra is lett állítva emiatt: először teljesen feleslegesen vett két elemet, nem olcsóért, aztán filmet, iszonyú drágán. (Tizenkét kanadai dollár egy huszonnégy kockás filmért, az már testvérek között is akurvaannyát.)
Visszatértünk és gondosan semmit sem csináltunk. Más, életigenlőbb emberek, úgymint mindenféle vendéglátók könnyen éltek, mert ők nem hat órát aludtak, de a végén csak takarodót fújtunk.
Tizenegyedik nap
Izomból aludtam. A változatosság gyönyörködtető, a párna maradandó ráncokat vasal hamvas arcbőrömre, és az élmény bámulatra méltó. Kaja után vásárlás. Fogyasztózombi énem ujjong. Vettem pár cumót, és szívtam azzal, hogy errefelé a kiírt árba nem értendő bele az adó, azt majd a pénztárnál pakolják rá. Még az a szerencse, hogy azon a helyen, ahol voltunk, nem volt késbolt. Mert különben a jövő havi fizetésemet is elkúrtam volna ott helyben. Így csak az e havinak jártam a végére. Fogok még sírni, amikor megérkezik a folyószámla-kivonatom. Financiális horrorpornó. (Halálra basznak a kamattal.) Pár szuvenyírt is vettem. A maradékot még le kell tudni. Holnap indulunk. A hazaúttól már előre undorodom, pedig rövidebb lesz, mint az ideút, az uralkodó szélirány miatt. És már előre várom a köttsög magyarvámos-attitűdöt, ami pont olyan lesz, mint a köttsög kanadaivámos-attitűd, nyelvi malőrök nélkül. Mindenki készüljön.(Ürítsétek ki az országot, és dugjátok el a piát.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése