Üdvözlet!

Oké, oké, oké. Na, a helyreállítás megvolt, az első postot meg dekódolja az Üdvhadsereg. Igaz, hogy nem csinálok semmit, de azért az idő elcseszésének is meg kell adni a módját, ez pedig nem fér bele.
Még a tegnapihoz kapcsolódva el kell mondanom, hogy baconös szarvas steaket ettem, jól átsütve, baconös burgonyával.

Ne mondja senki, hogy nem szeretem a változatosságot. Nagyon örülök, hogy ennyiféle állatból lehet sztéket készíteni.

Aznapos vagyok, de kurvára, az ereimben keringő koffein és taurin meg meghamisítja a méréseket arra vonatkozóan, hogy mégis, mennyi időt bírok még ébren. Két, egymás után letolt Red Bull az jó dolog. De ha mobiltelefon lennék, kezdenék a töltőmért hangicsálni.

A nap konklúziója: ne aludjunk el a mozgólépcsőn állva. Nem pihentető, két pillanat múlva a fémszegélyen csikorduló köröm hangjára ébredni kellemetlen, a manikűrösünk meg kiátkoz. Hát kinek kell ez?

Jó dolog ez a blog, tetsziktetszik erősen, de néhány nagy szopi kinéz technikaördöge-fronton, attól tartok.

Persze semmit nem haladtam a melómmal.