Elkapott a gépszíj, szóval megy a flappityi-flappityi-flap-flaszkriccs a fogaskerekek között, és nyúzza lefelé az agyamról a barázdát a hivatali mindennap. Mai idézetünk:

Az oldalsó ablakra színjátszó réteg rakódott – ingyenes termékminta a kerületi vegyiművek kínálatából, vagy le nem mosott tisztítószer –, szürreális pokolkonyhává változtatva a látképet. Olajosan szivárványos napkorong, betegsárga ég, távoli hőerőmű kéményéből égbe emelkedő füstoszlop. Kővári undorodva forgatta a váróteremben rátukmált szórólapot. Ipari rémlátomások könnyen, olcsón, garantáltan fantáziamentesen. Drága pénzen, fényes papírra nyomott, négyszínnyomásos panaszáradat az unt és utált atomenergia ellen, és különben is mindenki mondjon le. De még ez is jobb volt, mint az elöl tollászkodó menyecske öt másodperces késései miatt dühöngeni.

Igen, ha megboldogult tizenkilenc éves koromban idejében lemosom a Skodámat, a világ most szegényebb lenne egy ilyen leírással. Avagy beteg dolgokon nő meg néha az ihlet.