Na, tegnap még egyvalami történt, ami említésre méltó.

Tegnap iszogattunk Bright részvételével, változatosság kedvéért megint nagyon hülye voltam, a poénjaim felére nem emlékszem, de nagyon éltem. Megfontolt kollégának sok pénzzel jövök, de Dézsa kolléganő is fizetett egy kört, emlékszem ám.
Medve anyám, amíg én mindenkit visszahívok - mindenkinek a vendége voltam -, meg is őszülök. Olcsóbb volt valahogy a vedelés a megboldogult középiskolás időkben, meg kell hagyni, és tuti, hogy nem csak az infláció tehet róla.

Indusztriál jellegű másnaposságom elmúlt, talán azért, mert végre esett. Hideget akarok, de máá! Elegem van, hogy itt szottyadok ebben a trópusi időben - bár ahhoz képest, hogy kétrészes öltönyben feszítek, nem is tartom magam olyan rosszul. Nem erre vagyok én tervezve. Tetőtérben ülök, légkondi nincs, délutánonként a pofámba tűz a nap: nem tud a Pokol semmit.

Unom már ezt a napot, vége lehetne igazán. És éhes is vagyok, mert nem vagyok hajlandó a MOM Parkban enni, legalábbis nem félóra alatt. A Paulanerben elég jól főznek, bár inkább csak sört, a konyhájuk nem világbajnok. Így is fényévekkel veri a hely többi kajáldáját. Rejtő Nagy Levinje végigtombolná a bevásárlóközpontot egy élre fent szívlapáttal, és a végén felmetszené a saját torkát.

Rinya vége. Másodkézi tapasztalatok alapján kidolgozott napi jó tanács: ne vigyünk büdös sajtot a munkahelyünkre, mert rosszba kerülhetünk a titkárnővel. Egy haragvó titkárnő meg nagyobb átok, mint egy ideges főnök.

Megyek Szentendrére holnap, öltöny- és whiskykészlet frissítendő addig, mindent az imidzsért.
Aztán jövő héten szabadság, egy rövid, Blitzkrieg-jellegű nyaralás borostás Zen barátomék telkén, rekuperálódom Budapesten, azt' jövök vissza növelni az entrópiát.