Mottónk: "Hátha megszán a Főhivatal és küld egy fekete csipke nyakkendőt."

A 110142-es számú, erőltetetten gót mondat hátterében az áll, hogy most olvastam el egy halom álomleírást. Mellékesen feltűnt, hogy életemben tán háromszor keltem úgy, hogy emlékeztem, micsinált az agyam éjszaka. Fura.
Mindegy, gyakorlati hátrányát nem látom, nem vagyok jobban kipunnyadva, mint amit az én életvitelemmel elvárhat az ember, és vannak még tisztán legális cuccok, amivel ki tudok nyűni némi teljesítményt a reaktoromból.
Eközben a blog szerényebb lett egy ígéretes témával.

Gyászoljuk együtt.

Az agyam üveghangon visít, bár lehet, hogy ez a felszökő vérnyomás normál zenei A-ja, zenekarok hangolhatnának utána.
Rohangászik a fejemben egy novellaötlet, egy ígéretes ciklus immár második példánya lehetne, de eddig még sikerrel megakadályoztam, hogy felverekedje magát a prioritási listán. Van fontosabb dolgom is, amit nem csinálok. Virtuális gépzsír, géppuskafészkek (ahol a géppuskák költenek, hexameter sorozatokat), szöges bakancs tapod szegény ötlet embrionálisan megfolyt arcvonásain. Sebaj, a mindennapi budapesti valóság ad elég inspirációt: elég kimennem az utcára, és rögtön eszembe is jut.
God mode-ba írta magát a mocsok. Nyavalyás csíter.