Az ehhez hasonló reggeleken nem tűnik hülye ötletnek, hogy kiborgvázba ültettessem át a szottyatag szerves agyamat. Szerencsére az ehhez szükséges technológia nem áll rendelkezésre, különben komolyan kísértésbe esnék. És időközben a kávé is beütött. Örülsz, porhüvely? Megmenekültél megint. Höhöhö.

A szemem előtt táncoló szürke mintákban alighanem maga az Univerzum üzen, csak ott van elcseszve az egész, hogy nem értem, mit beszél. Univerzum szegény bizonyosan neki van keseredve, mert egyszerűbben már nem tudja lerajzolni a Méjj és Komojj Igazságot, amit meg kéne értenem ("Rajzoljam le, vagy mutogassam el, hogy megértsd?!"). Vagy én lennék az egyetlen ember, aki látja a saját szemfenéki érkonfigurációját? Le tudnék mondani róla, mert rohadtul zavar.

A hátfő reggel kiváló együttállást teremt a hülye gondolatok inváziójához, feleym.