A fürdőszobánk úgy néz ki, mintha kézigránát robbant volna benne, de nem egy magányos, romantikus lélek, hanem egy egész láda. Törmelék és kőpor mindenütt, a PVC-t vicces mintákba hajtogatta a humanoid légnyomás. Ez azzal is együtt jár, hogy a kádba csak egy oldalt lehet belépni, laza balettmozdulatokkal, ami az én esetemben kábé úgy néz ki, mint egy keringőző targonca akció közben. Szép. A cipőtartó, meg a fogasok ideiglenesen az én szobámban nyertek politikai menedékjogot, ez azt jelenti, hogy ha le akarok feküdni, a beágyazás mellé jár egy ingyen soko-ban parti is, vagyis a fejlesztett, full 3d Soko-ban: Where the fuck do I put this coat.

Zergling a Half-Life 2-t nyűvi, amikor épp nem idegeskedik - megviselte az elmúlt két nap. (Én csak ritkán: hamar felbassza az agyam, bár azt kell mondjam, überzseniális a cucc, és a legjobb Half-Life hagyományokat ötvözi egy egészen döbbenetesen megírt grafikai motorral. És még csak nem is kell hozzá csúcskategóriás gép, hogy szépen fusson.) Nekem könnyebb dolgom van, mert nekem be kell jönnöm dolgozni, viszont ő otthon asszisztálhatja végig az építést megelőző rombolást. Helyzetünkre jellemző, hogy szerencsének tartottuk, hogy a csőrepedés nálunk, és nem a szomszédban van: ha a mellettünk lévő anyóka eresztette volna ugyanis a vizet, akkor alighanem partvisnyéllel kellett volna üssünk mindenkit, aki szembejön. Ez ugye azért lett volna rossz, mert nem győzhetünk, másrészt meg azért, mert nehéz jogos önvédelemnek beállítani.

A Frontline halad. Egész jól, ami azt illeti. Még a végén végzek a harmadikkal.