Éppen szárazra sülök az irodában, ami, tél lévén, totális pofátlanság. Most választhatok a mumifikálódás és a korai ízületi fájdalmak között, egyelőre a valós időben menedzselt ablaknyitogatás tűnik a megfelelő eljárásnak.

Ha jól nézem, a héten a végére tudok járni a Frontline-nak, de bármi közbejöhet. (Közbe is szokott.)

Percekre engedtem csak fel az elmúlt pár hétben, a feszültséget csak ordenáré bagózással tudom úgy-ahogy szinten tartani. Ha vedelni megyek, hamar kikészít a füst és a meleg. Lehet, hogy parkban kéne vodkáznom? Az ötlet egyszerűsége furcsán csábító.

A héten még vár rám egy alacsony költségvetésű hivatali karácsony, berúgás nem lesz, kínos vigyorok viszont annál gyakrabban várhatóak. Aztán, aztán harmadikáig nettávolba kerülök, tökvakarás alsóhámig, meg random előforduló kreatív tevékenységek, karácsony, karácsonyi menekülttábor, szilveszter, effélék. Halovány. Megteszi.

Ja, és felhasználom az alkalmat, hogy anyjába meg vissza kívánjam azt a pénzéhes, nyerészkedő, szubhumán idióta férget, aki engedélyezte, hogy a Nyugati téren - a Skála előtt a lépcsőknél - meg Budapest egy-két sétálóutcáján karácsonytájt mindenféle bódé épüljön. Csak egy gyulladjon ki, basszameg, tucatszám lehet majd összeszedegetni a megvadult tömeg által péppé taposott öregembereket, kölkeket, meg izmos középkorúakat. (Még akkor is problémás közlekedni, amikor normális a forgalom.) Ilyesmire egyetlen könyökvédős kretén baromállat sem gondol, mielőtt odarittyenti az olvashatatlan aláírását az engedélyre? Kááár, kááár.

Na, csókolom. Over and out.