Üm. Ez a "kialszom magam" dolog egyre inkább csábító. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érte meg teljesen az, hogy későn vergődtem ágyba. Összefutottunk Angel-eyes-szal (*Srakkert agyonlövi egy megvadult korrektor*), beszélgettünk, effélék. Az Iguana egyelőre jó helynek tűnik. Kis kiszabadulás a napi darálóból, hell yeah.

A szervezetem hálátlan és hisztis, ez a nagy helyzet. A Red Bullt követő szájíz - ez a teljes értékű cukortömeges verzió, elvégre keményen kell élni, vagy mi - egészen leírhatatlan, a lassan melegedő folyadékban pezsgő, mindinkább fémízűvé váló tutti-frutti aroma brutális kegyetlenséggel nyom el minden józan gondolatot. (Bezzeg, ha megkérnék valakit, hogy ivás közben a második doboz bagót már csavarja ki a kezemből, azonnal begőzölnék.)

Ma már semmivel nem érnek el. Utolsó munkanap az évben. Lehet, hogy az utolsó post is, de szerintem vagyok annyira addikt, hogy idővel netre jöjjek az adagomért.

"Hé, öreg. *sznif* Figyelj, kéne... kéne egy kis blog. Kurvára hiányzik, ember. Legyen szíved. Na, tényleg, figyelj. Csak egy adag. Egy post. Semmi több. Utána leállok, tényleg. *sznif* Ígérem."

Ha mégis úgy alakul, hogy nettávolban leszek, akkor mindenkibe boldog karácsonyt meg újévet, oszt' meg ne javuljatok itt nekem.

Ez meg súlyos.